Budapest II. kerületének egyik csendes utcájában, ahol a város lüktetése már szinte észrevétlen, egy különleges építészeti megoldásokkal formált, faburkolatos minimalista családi ház hívja fel magára a figyelmet. Az ősfás telek alján természetvédelmi terület buja zöldje húzódik, szemközt pedig érintetlen erdővel borított hegyoldal terül el. Ebben a nyugodt, derűt árasztó környezetben,az 1960-as évekbeli kockaházak szomszédságában született újjá egy épület, amely mesterien alakította előnnyé a kezdeti hátrányokat.
Takács S. Sándor – építész vezető tervező
dipl. belsőépítész
tel.: 0630 9593104
Hátrányból előny: a kocka újragondolása
A telken eredetileg egy elhanyagolt, 9 x 9 méteres kockaház állt. Bár a tervezés korai szakaszában felmerült az átalakítás gondolata, az alapok elégtelennek bizonyultak egy újabb szint ráépítéséhez, a szükséges bontási munkálatok pedig aránytalanul nagyok lettek volna, így végül a teljes újjáépítés mellett döntöttek.
A helyszín egy különleges kihívást is tartogatott: a telek alatt egy védett barlangrendszer húzódik, emiatt az új épület kizárólag a régi helyén és szigorúan annak méretében épülhetett fel. A tervezési program azonban meglehetősen komplex volt: három lakószintet, egy háromállásos garázst, három hálószobát és egy tágas, világos nappali-étkező-konyha együttest kellett integrálni a kötött térfogatba. A gondos építészeti munkának köszönhetően az új ház hasznos alapterülete szintenként 10–12 négyzetméterrel – gyakorlatilag egy-egy szobányival – nőtt az elbontott épülethez képest, ami jelentős értéknövelő tényező.
Maximális nyitottság a közösségi terekben
A ház kertkapcsolatos, egylégterű földszintjére kerültek a közösségi funkciók: az előtér, a lépcsőtér, valamint az étkezős konyha és a nappali. Ez a tér L-alakban, két teljes épülethosszon padlótól a mennyezetig üvegezett. A hatalmas felületek akadálytalan kilátást nyújtanak a panorámára, szinte teljesen elmosva a határokat a külső és belső terek között, miközben a lakótér fürdik a természetes fényben.
A privát szféra védelme érdekében a közösségi tér másik két határoló fala – az utca és a szomszédos oldalkert irányába – teljesen zárt. Itt tömör kőfal és dús örökzöld vegetáció gondoskodik a belátás és az utcazaj elleni védelemről.
A földszint bruttó és hasznos alapterülete közötti különbség mindössze 5 négyzetméter – ez a rendkívül vékony, arasznyi vastagságú vasbetonpilléreknek, a hőszigetelt, vörösfenyővel burkolt falaknak, a válaszfalak hiányának és a homlokzatsíkba kitolt nyílászáróknak köszönhető. A térérzetet tovább növelik a lebegő hatású, deszkaburkolatos teraszok és a pergolával fedett „kültéri szoba”, amelyek finoman oldják a ház szigorú, minimalista geometriáját.
Kompakt méretek, végtelen térélmény
Bár a ház rendkívül tágasnak hat, a tervezés során tudatosan visszafogott méretekkel dolgoztak. A privát hálószobák meglehetősen kompaktak, mindössze 12 négyzetméteresek; ezeket egészítik ki a beépített szekrények és a szülői gardrób. A térélmény mégsem szűkös: a kertre nyíló hatalmas üvegfelületek révén a tekintet nem akad meg a falaknál, a külső táj a belső tér szerves részévé válik. Ugyanez a természetközeli koncepció érvényesül a wellness-jellegű fürdőszobák nagyméretű szalagablakainál, valamint a pinceszinti fitnesz- és szauna tér kialakításánál is.
Természetes harmónia kívül-belül
A minimalista formavilágot az anyaghasználat teszi lággyá és barátságossá. A hatalmas üvegfelületek hidegségét a meleg tónusú vörösfenyő homlokzatburkolat ellensúlyozza. Ebből a nemes anyagból készültek a nyílászárók keretei, a teraszburkolatok, a pergolák, sőt, a homlokzatba észrevétlenül belesimuló 9 méteres tolókapu is. A fa mellett kő, natúr beton, rozsdamentes acél és titáncink lemezzel fedett tető erősíti a villa tájba simuló, természetes karakterét.
A belső terek tudatosan háttérbe húzódnak, nem versenyeznek a kinti látvánnyal. A nyugodt, fehér falakat egyetlen fafajta, a gőzölt bükk melegsége töri meg. A világítás kialakítása is a visszafogottságot tükrözi: a födémbe süllyesztett lámpatestek csupán funkcionális zónákat jelölnek ki, az étkező feletti egyetlen függesztett lámpa pedig átlátszósága miatt szinte észrevétlen.
A bútorozásban és a burkolatokban is a természetesség dominál. A fapadlók, a falépcsők és beépített bútorok mellett natúr bézs szizál szőnyegek tagolják a teret. Az esti intimitásról és a nappali fényszabályozásról természetes cédrusból készült reluxák gondoskodnak. Az elegáns, vékony fémlábakon álló ülőbútorok lebegő hatást keltenek, mintegy ellenpontozva a tízfősre bővíthető, masszív fa étkezőasztalt.
Láthatatlan fenntarthatóság
A ház nemcsak esztétikailag, de műszakilag is a legmagasabb színvonalat képviseli, méghozzá úgy, hogy a gépészet teljesen rejtve marad. Az alacsony hajlásszögű tetőn ideális pozícióban elhelyezett napelemek szinte nullszaldóssá teszik az épület működését, ellátva a háztartást és a levegő-víz hőszivattyút is.
Az egyenletes hőmérsékletről padlófűtés gondoskodik, a hűtést pedig egyedi megoldással, a beépített bútorokba rejtett klímaberendezésekkel oldották meg. A klímaberendezések kültéri egységeit a tetőn vörösfenyő lécek mögé rejtették. A környezettudatos szemléletet a földbe süllyesztett tartályos esővíz-hasznosító rendszer teszi teljessé.
további cikkek modern építészet témában | tervező: Takács S Sándor, építész vezető tervező, dipl. belsőépítész, tel.: 0630 9593104 | fotók: Szentiváni János és Darabos György
