Emlékszel még arra az időszakra, amikor a lakás nem volt kész, ha nem volt legalább egy helyiségben lambéria a falon vagy gyöngyfüggöny a konyhaajtóban, és szinte kötelező volt a csipketerítő a tévé tetején? Ha a 80-as, 90-es években (vagy a 2000-es évek elején) nőttél fel, akkor pontosan tudod, miről beszélünk. Mai szemmel visszanézve ezek a megoldások valahol a “cuki nosztalgia” és a “vizuális környezetszennyezés” határmezsgyéjén mozognak.
Ülj le (lehetőleg ne egy felfújható fotelbe), és nézzük végig azokat a lakberendezési húzásokat, amik akkoriban menőnek számítottak, ma viszont már inkább viccesek, és csak egy kínos mosolyt váltanak ki belőlünk.
1. A csilingelő csapda: Gyöngyfüggöny
Az ajtó, ami nem is ajtó. A 90-es években és a 2000-es évek elején kötelező kellék volt a konyha és a nappali közé, vagy a gyerekszobába. Fából, műanyagból, vagy akár bambuszból.
Miért volt menő? Mert “bohém”, laza és egy kicsit hippi hangulatot árasztott. Azt hittük, ettől olyan a lakás, mint egy mediterrán nyaraló.
Miért ciki ma? Mert funkcionálisan borzalmas. Ha tele volt a kezed (mondjuk tálcával), garantáltan arcon csapott, belegabalyodott a hajadba, a macska letépte az alját, és éjszaka, ha átmentél rajta, az egész ház felébredt a csörömpölésre.
2. Csipketerítő a tévé tetején (és a rajta lévő “díszek”)
Ez nem is annyira dizájntrend, mint inkább egy kelet-közép-európai népszokás, de nyugaton is létezett a “TV doily” jelenség. A katódsugárcsöves tévéknek volt egy hatalmas előnyük a mai lapos tévékkel szemben: volt tetejük. És ha volt egy vízszintes felület a lakásban, azt le kellett takarni.
A szett: Egy gondosan keményített, horgolt csipketerítő, melynek a közepén trónolt egy Zsolnay váza (művirággal), egy porcelán őzike, vagy később a 90-es években egy videokazetta-visszatekerő autó.
Miért ciki ma? Mert technikailag életveszélyes volt (a vázából kifolyó víz a tévébe… bumm), és mert a tévé nem egy oltár. Bár, ahogy akkoriban néztük a Dallas-t, talán mégis.
3. A magyar néplélek tükre: A lambéria
Ez a trend a 80-as években indult hódító útjára, de a 90-es években érte el a csúcspontját. Előszobák, konyhák, lépcsőházak, sőt, panellakások étkezőinek falát borították be lakkozott fenyőlécekkel, általában derékmagasságig, de a bátrabbak plafonig tolták.
Miért volt menő? “Igényes”, “védi a falat a kosztól”, és volt benne egy kis szauna/faház romantika a betonrengeteg közepén.
Miért ciki ma? Mert iszonyatosan sötétíti és összenyomja a teret. A vastag, sárgás lakkréteg alatt a fa elveszti minden természetességét, és az egész lakásnak átható “szocreál nyaraló” szaga és hangulata lesz tőle. Ráadásul a lécek mögött remekül érezték magukat a pókok.
4. Szivaccsal maszatolt falak – a “mediterrán hatás”
A 90-es évek a “csináld magad” (DIY) mozgalom hajnala volt, és a legkönnyebb módja annak, hogy “textúrát” vigyünk a nappaliba, az volt, ha fogtunk egy tengeri szivacsot, belemártottuk valami okker vagy terrakotta festékbe, és nekiestünk a falnak.
Miért volt menő? Mert azt hittük, úgy néz ki, mint egy toszkán villa rusztikus vakolata.
Miért ciki ma? Mert valójában úgy néz ki, mintha egy óvodáscsoportot szabadítottak volna rá a falra koszos kézzel. Az eredmény legtöbbször foltos, kaotikus és vizuálisan “koszos” hatást kelt.
5. Szafari a lakótelepen: Leopárd- és zebraminta
A 90-es évek végén, a Spice Girls láz közepette elszabadultak az állatminták. Díszpárna, ágytakaró, szőnyeg, de láttunk már leopárdmintás fotelt is.
Miért volt menő? Mert vadító, dögös és extravagáns volt. Azt üzente: “itt egy igazi vadmacska lakik”.
Miért ciki ma? Mert nagyon vékony a határvonal a “stílusos” és a “bordélyház-hangulat” között, és ezt a határt akkoriban két lábbal tiportuk át. Nagy mennyiségben olcsónak és közönségesnek hat, ma már maximum egy-egy apró kiegészítőként fér bele, de nem főszereplőként.
6. A higiénia rémálma: Padlószőnyeg a fürdőszobában
Valaki, valamikor, valahol úgy döntött, hogy jó ötlet egy olyan helyiségben, ahol víz, pára és egyéb testnedvek uralkodnak, faltól falig érő, bolyhos szőnyeget leteríteni. Angolszász területeken hatalmas divat volt a 80-as, 90-es években.
Miért volt menő? Mert “meleg” és “puha” érzetet adott a lábadnak, és luxus hatást keltett.
Miért ciki ma? Mert gyakorlatilag egy tenyészetet hoztál létre a penészgombáknak és baktériumoknak. A “roppanós”, vizes szőnyeg hangja a talpad alatt… brrr. Ma már egy fürdőszobai kilépő is bőven elég, amit ki lehet mosni.
7. Szőrös WC deszka és ülőke huzat (a padlószőnyeg kistestvére)
Ha már a fürdőszobai padlószőnyegnél tartottunk, nem hagyhatjuk ki a szett koronáját: a WC deszkára és ülőkére húzható, gumis szőrös “sapkát”. Általában pasztell rózsaszínben vagy kékben pompázott.
Miért volt menő? Hogy ne fázzon a feneked, hátad, ha ráülsz, nekitámaszkodsz? Vagy hogy a WC is “öltözzön”? Rejtély. De minden rendes háztartásban volt, színben harmonizálva a kádkilépővel.
Miért ciki ma? Higiéniai okokból gyakorlatilag biológiai fegyvernek minősül. A párás fürdőszobában egy textilréteg a WC tetején… maradjunk annyiban, hogy a takarítása rémálom, és a látványa ma már inkább gyomorforgató, mint otthonos.
8. “Live, Laugh, Love” és a falra írt utasítások
Bár ez a trend kicsit később tetőzött, a gyökerei visszanyúlnak a 90-es évek “stencil” őrületéhez. De a 2000-es években szabadult el igazán a pokol: a lakás elkezdett hozzánk beszélni.
Miért volt menő? Pozitív megerősítés! Otthonosság!
Miért ciki ma? Mert a konyhában lévő hatalmas “EAT” felirat nélkül is tudjuk, mit kell ott csinálni. A “Live, Laugh, Love” pedig mára a giccs szinonimája lett. A falnak nem kell motivációs trénernek lennie.
9. Linóleum, ami “majdnem” igazinak tűnt
A “kőhatású” vagy “parkettamintás” PVC padlók aranykora. Nagy, merész, geometrikus minták, vagy épp a kőburkolatot utánzó, fugával nyomtatott tekercsek.
Miért volt menő? Olcsó volt, gyorsan le lehetett rakni, és könnyű volt felmosni. A “szegény ember parkettája”.
Miért ciki ma? Mert soha, egyetlen pillanatra sem tévesztette meg a szemet. A szélei mindig felpöndörödtek, és ha ráhúztad a széket, azonnal kiszakadt. Azok a harsány, 80-as évekbeli konyhai minták pedig… retinát égetnek.
10. A falvédő
Ismét egy hazai klasszikus. A nagyszülőknél még a házi áldás lógott, a mi gyerekszobánkban pedig a Disney-figurás vagy valami absztrakt mintás textil, közvetlenül az ágy mellett a falon.
Miért volt menő? Praktikus okai voltak: a szigeteletlen falak sütötték a hideget, és a falvédő megakadályozta, hogy a hátunk odafagyjon, plusz a fal sem lett zsíros.
Miért ciki ma? Mert vizuálisan agyonüti a szobát. Egy textil a falon, ami gyűjti a port, és általában sosem passzol az ágyneműhöz. Ma már inkább fejtámlát használunk, vagy jobb a szigetelés, így a falvédő megmaradt egy kedves, de poros emléknek.
11 .A mindent beborító fenyőbútor-szettek
A 90-es években, ha bútort vettél, nem darabonként válogattad össze. Vettél egy SZETTET. Szekrénysor, dohányzóasztal, tévéállvány, komód – mind ugyanabból a sárgás, lakkozott fenyőből.
Miért volt menő? Egységes volt. “Természetes”. És az IKEA elterjedésével mindenki számára elérhető.
Miért ciki ma? Mert a lakásod úgy nézett ki, mint egy szauna előtere. A túl sok egyforma fa unalmas, és ez a sárgás lakk idővel narancssárgára érett, ami mindennel üti egymást.
12. Függőleges szalagfüggönyök
Eredetileg irodákba tervezték őket, de valahogy a 90-es években beszivárogtak a nappalikba is.
Miért volt menő? Modernnek tűnt a nagymama súlyos bársonyfüggönyei után.
Miért ciki ma? Mert olyan hangja van, amikor a huzat mozgatja, mint egy csontváznak. Ráadásul mindig leszakadt az alján az a kis összekötő gyöngysor, és egy lamella mindig, de mindig hiányzott vagy ferdén állt. Tiszta “fogorvosi rendelő” vibe.
13. Műanyag futónövények a konyhaszekrény tetején
Emlékszel a konyhaszekrények tetejére, oda, amit sosem érsz el? A 90-es években az volt a megoldás a tér kitöltésére, hogy telepakoltuk műborostyánnal.
Miért volt menő? “Zöldet” vitt a konyhába anélkül, hogy locsolni kellett volna.
Miért ciki ma? Mert ezek a műnövények valójában porfogó szörnyetegek voltak. Ha öt év után megmozdítottad őket, egy egész ökoszisztéma hullott a nyakadba zsíros por formájában.
14. Üvegtégla falak
A 80-as évek “Miami Vice” hatása, ami a 2000-es évekig kitartott. Térelválasztó a nappaliban, zuhanyfal a fürdőben, vagy csak úgy, dísznek a bejárati ajtó mellett.
Miért volt menő? Átengedi a fényt, de nem lehet átlátni rajta! Modern! Geometrikus!
Miért ciki ma? Rossz helyen és átgondolatlanul alkamlmazva ma már leginkább orvosi rendelőkre vagy irodaházak lépcsőházaira emlékeztet. Hideg, indusztriális, de nem a jó értelemben.
Tipp: Fontos megjegyezni, hogy a retró visszatérésével az üvegtégla újra divatba jött és mint modern designelemek, az üvegtéglák ma már a falak mellett bútorok és lámpák részei is lehetnek.
15. A felfújható bútorok
A 90-es évek végén és a 2000-es évek elején (Britney Spears korszaka) népszerű átlátszó, neonzöld vagy rózsaszín, műanyag fotelek és kanapék.
Miért volt menő? Mert futurisztikusnak tűnt, olcsó volt, és minden tiniszoba kötelező eleme lett.
Miért ciki ma? Próbáltál már nyáron, rövidnadrágban felállni egy ilyenről? A hang, ahogy a bőröd elválik a műanyagtól… Plusz a folyamatos nyikorgás minden mozdulatnál. És az a szomorú látvány, amikor fél év után elkezdett leereszteni, és ráncosodni, mint egy aszalt szilva.
Olvastad már: Beidegződések a lakberendezésben, amik mára eltűnőben vannak – 8 példa
16. Láva lámpák
A láva lámpák a 90-es évek ikonjai voltak: bugyborékoló színes folyadék, ami menő esti fényt adott – ma már inkább csak tiniknek vagy nosztalgiázóknak való, és kínos felnőtt szobában.
Miért ciki ma? Mert túl pszichedelikus és gyerekes a mai LED-világban.
Konklúzió:
Ne szégyelld magad, ha a fenti listából legalább három dolog megtalálható volt a régi otthonodban (vagy a szüleidnél). Akkoriban ez volt a csúcs. És ki tudja? Ahogy a divatipar működik, lehet, hogy 2030-ban újra divat lesz a szivaccsal maszatolt “mediterrán” fal és a csipketerítő a 8K OLED tévén.
további cikkek praktikus lakberendezési ötletekkel
