Ebben a lakberendezési projektben nem fogunk katalógusokba illő, semleges és biztonságos megoldásokkal találkozni. Egy rossz állapotú, régi lakás felújítása során ritkán nyúl a tervező ennyire teátrális eszközökhöz. Az új enteriőr nem akar univerzálisan „szép” lenni, helyette tudatosan épít fel egy saját, külön bejáratú világot: mintha egy vadászház, egy dél-olasz villa és egy csipetnyi színházi díszlet keveredne benne.
A lakás tervezési koncepciójának magja a maximalista eklektika. A fő karaktert a mély, telített színek, a patinás, öreg felületek, a régi és az új elemek merész vegyítése, valamint a részletek rendkívül játékos összeválogatása adja. Az eredmény egy olyan “hangulat alapú” enteriőr, amely inkább hasonlít egy jól megírt történetre, mint egy klasszikus élettérre.
A lakás a felújítás előtt:
A zöld folyosó és a grafikus vonalak
Az előtér és a közlekedő monokróm, olívazöld festést kapott – a falak, az ajtók, a tokok és még a mennyezet is ugyanabba a tónuscsaládba tartozik. Ez a burkoló, dobozszerű térkialakítás egy folyosónál kockázatos megoldás, de itt a meleg tónusú fapadlóval, valamint a fehér lábazatok és fénycsíkok adta grafikus kerettel hibátlanul működik. A függönnyel takart szakasz finomítja a sok kemény síkot, a pirosas komód pedig tökéletes kontrasztpontot képez.
Az előtér fésülködő-sarka nem a hagyományos értelemben vett praktikus bútorozást követi. A fókuszban egy fehér kontúros, falfestményként megjelenő figurális motívum áll, ami egyszerre művészeti gesztus és dekoráció. A két falikar szimmetriája, a rombusz alakú tükör és a keskeny konzolasztal szinte színpadi kompozíciót alkot, amit egy virágmintás puff lazít fel.
Átvezetés a színek nyelvén
A terrakotta árnyalatú folyosó már egészen más hangulatot képvisel, mégis harmonikusan kapcsolódik a zöld zónához. A tervező itt a színek dramaturgiájára épített: a meleg, narancsos-rozsdás tónus zsilipként működik a helyiségek között. A csíkos ajtókeret kifejezetten posztmodern gesztus, ami vizuálisan is kijelöli a térhatárokat, a szoborszerű, retró mennyezeti lámpa pedig tovább erősíti a tényt: a közlekedők itt nem csupán holt terek, hanem tudatosan megkomponált élmények.
Ipari romantika a konyhában
A konyhában látványos döntés, hogy az épület nyers rétegeit nem takarták el. A részben feltárt téglafal, a nyers vakolat és az indusztriális hatású, rozsdamentes acél alsó szekrények improvizatív karaktert adnak a térnek. Ezt az „üzemi” atmoszférát a zöld mennyezet és egy klasszikus csillár húzza vissza a dekoratív irányba. A bordó hűtő és a gép rózsaszínes takarópanele megtöri a funkcionalitás egyhangúságát. Ez nem egy hibátlanra csiszolt, steril beépített konyha, hanem egy karakteres, rétegzett, élettel teli helyiség.
Textil architektúra a hálóban
A hálószobában a fókusz a térformáló textil használaton van. A mennyezetről leeresztett, fehér drapéria nem egyszerű baldachin, hanem egy hangsúlyos, romantikus, keretet adó építészeti elem az ágy körül. A terrakotta mennyezet remekül „földeli” a kompozíciót és melegíti a sok törtfehér felületet. A falak kopottas, patinás hatása gondoskodik róla, hogy a tér ne váljon túlzottan édessé; egy tudatosan öregített, kissé bohém menedék jött létre.
Karakteres vizesblokkok
A mellékhelyiség és a fürdőszoba kis alapterületen is folytatja a történetet. A külön WC-ben a falak felosztása dominál: alul fa hatású lambériasáv, felül rusztikus vakolat tagolja a teret. A tartály mögött mennyezetig húzott zöld függöny szokatlan, de látványos, anyagot puhító megoldás, kiegészülve a régies falikarral.
A fürdőszobában a sötétzöld falak, a barna-fehér kockás csempe, az apró mozaikpadló és a tömör fabútor markáns kombinációt alkot. A barna, szoborszerű kád és az agancs dekoráció már-már provokatív, miközben a magasan vezetett látszó gépészet ipari hátteret ad a mosdó fölötti tükrös falszakasz eleganciájának.
további cikkek kis lakás berendezése témában | lakberendezés: @frantova
