A lakásunkban – bármekkora legyen is az – a statisztikák szerint a konyhában töltjük a legtöbb időt, ezért a funkcionalitáson és hatékonyságon túl az esztétikusság is igen fontos szerepet játszik. A konyhabútor sokszor a lakás legfőbb látványeleme, a konyha egyik leghangsúlyosabb design eleme pedig a munkafelületek és a konyhapultok burkolata.
A mai igényeknek megfelelő hagyományos és modern anyagok széles arzenálja áll rendelkezésünkre – az üvegtől a fémig, a kőtől a fáig –, hogy konyhánkat egyénivé varázsoljuk. Olyanná, melynek használhatósága és ergonómiája megfelel a XXI. század követelményeinek. A konyhapultokat, munkafelületeket illetően a legfőbb igények: a víz- és hőállóság, illetve a kiömlött étel-ital és kések karcoló hatásának elviselése, valamint a könnyű tisztíthatóság és a tisztítószerekkel szembeni ellenálló képesség.
Bár a választás gondja a miénk, nem mindegy, hogy milyen felületi borítása (vagy borításai – merthogy nem kell feltétlenül egy fajtához ragaszkodnunk) van a konyhapultjainknak. Ha tudjuk mik az igényeink és prioritásaink, a választás már sokkal könnyebb. Az alábbiakban – a legnépszerűbb opciókat számba véve és persze a teljesség igénye nélkül – ehhez szolgálunk némi segítséggel.
1. Laminált burkolat
Bár mind közül a legolcsóbb, az ár nem a legfőbb oka annak, hogy miért olyan népszerű a laminált burkolat. Készítésekor fa (pozdorja) alapra ragasztják a színt/mintát adó pár milliméter vékonyságú dekorlapot és élfóliát. Előnye, hogy nem hagy rajta foltot a kiömlött étel, jól tűri a nehéz edényeket (nem pattan le), könnyű vele dolgozni, széles szín és minta választékban elérhető (némelyik a megtévesztésig hasonló az eredeti márvány, gránit, fa, stb. burkolatokhoz). A laminált anyagú pult formája az élfóliázás miatt erősen kötött, csak egyszerűbb alakzatok vághatók ki belőle. A mosogató is csak belevágva és peremmel ráhelyezve alakítható ki, az alápenészedés veszélye miatt. A laminált anyagok hátránya, hogy meglátszik rajtuk a karcolás és vágás nyoma. Túl forró edény hatására felpattoghat, és a nyílt láng is égési nyomot hagyhat rajta. Ezek a sérülések sajnos javíthatatlanok és a munkalapon maradandó nyomot hagynak. Kedvező ára miatt azonban egyszerűbb, olcsóbb konyhákban kiváló választásnak mondható.
2. Kemény, műkő-felületek (pl. Corian, Formica, Swanstone)
Tipikus XX. századi anyag, eredetileg a DuPont cég terméke, ám mára már más gyártóktól is beszerezhető. Erős kopás-állóságú, megbízható, vágási- és hegesztési nyom nélkül illeszthető, homogén felszínű műkő. A pult széle lekerekíthető, sőt a megfelelő maró-szerszámmal változatos profilú él-megmunkálás is lehetséges. Amerikában évtizedek óta igen népszerű anyag a konyhapultok felszíneként, sőt ott csempe helyett a falra is felfuttatva használják. Ez utóbbi megoldás előnye, hogy hézagmentesen illeszkedik a pult a falhoz (azaz nem esik be mögé semmi és kiküszöbölhetők a nehezen tisztítható sarkok). Beleépítve a hasonló anyagú mosogató tökéletesen integrálható, résmentes folytonosságot adva. További nagy előnyük, hogy sérülés (pl. mély vágásnyom, karcolás) esetén saját anyagával javítható, és polírozás után a hiba gyakorlatilag eltűntethető. Hosszú élettartamúak, könnyen tisztántarthatók. Hő- és vízállók. További nagy előnyük a szinte végtelen szín- és minta választék. Egyetlen hátrányuk a magasabb árfekvésükben lelhető fel.
3. Természetes kő (gránit, márvány, mészkő, stb.)
Organikus, bányászott anyagok. Strapabíró, praktikus, elegáns és szép. Míg a gránit keménysége a gyémánttal vetekszik, a márvány jóval puhább kőzet. A kőbányáktól, kőfaragóktól függően több szín és minta (természetes erezet) változatban szerezhetők be. Nincs két egyforma darab, még ugyanazon kőtömbből való hasítás esetén sem. Megmunkálásukra vízzel hűtött gyémántfejes marógépet alkalmaznak a kőfaragók (ez igen munkaigényes és költséges folyamat), ám szinte minden formára csiszolhatók. Víz- és hőállók, érintésre örökké hideg felszínt adnak. A gránit gyakorlatilag karcolhatatlan. A márvány már kényesebb, ám sima, fényes, nem tapadó felszíne – a profi szakácsok szerint – tésztagyúrásnál és cukrászatban verhetetlen. Hátrányukként említhető, hogy rendszeres kezelés igényelnek, illetve hogy a nem kellő óvatossággal rájuk tett üvegedényeknél (pl. vékony borospohár) keményebbek, így azok talpa megrepedhet, esetleg el is törhet. Áruk széles skálán mozog, de nem tartoznak a legolcsóbb anyagok közé – ám hihetetlenül tartós, hosszú életű pultfelszínt adnak.
kép: Logan’s Hammer Building & Renovation
kép: Ramos Design Build Corporation
4. Kerámia, csempe
Az egyik legmegfizethetőbb opció, bár Magyarországon –egyenlőre – kevéssé ismert és nem terjedt el széles körben ez az Amerikában származó konyhapult burkolási módszer. Gyakorlatilag végtelen színskálában, mintában és méretben (a mozaiktól a nagyobb lapokig) beszerezhető. Több szín és textúra is kombinálható, így használatukkal egyedi minták is kirakhatók. A csempézés nagy előnye, hogy a pultot borító burkolat a falra is felfuttatva egységes képet ad a konyhának. A leginkább ajánlott és ezért leggyakoribb a 10×10 cm-es csempe használata élzáró elemekkel. A mázas, fényes felszín hő és vízálló, a kiömlött étel-ital könnyen feltörölhető. Nem karcolódik, egyedül a természetes köveknél már említett keménység okozhat gondot a vékony üvegedényeknél. Könnyen tisztítható, csupán a fugákra kell nagyobb gondot fordítani (ám sötét fuga használatával ez is csökkenthető). Az egyszerűbb és olcsóbb csempéket az elegánsabb, drágább, vagy egyedi csempékkel kombinálva jelentős pénzt takaríthatunk meg, és egyénivé tehetjük konyhánkat.
5. Természetes fa
Tipikusan vágódeszka („butcherblock”) hatást idéző felszínt ad, melyet az organikus építészet és lakberendezés hívei épp oly előszeretettel alkalmaznak, mint a rusztikus, vidékies jellegű „country-stílus” szerelmesei. Vékony, 3-4 cm széles csíkokra vágott keményfából (leggyakrabban bükkből), ragasztással összeillesztve készül. Az egy blokkot adó 3-5 cm vastag deszkalap a hagyományos asztalos módszerek szerint szabható és alakítható a kívánt méretre és élformára, sőt a mosogató és a tűzhely főzőlapja is belevágható. Ez utóbbiak beillesztésekor a széleket szigetelni kell. Vizesblokk melletti alkalmazáskor fordítsunk külön gondot a nedvességvédelemre, hogy az esetleges penészesedést, rothadást kiküszöbölhessük. A természetes fából készült konyhapult nemcsak látványnak kellemes, de puha tapintású és a ráhelyezett üvegedényekhez is gyengéd (azaz nem töri vagy repeszti, mint pl. a márvány). Vágódeszkaként lehetőleg ne használjuk, mert a vágásnyomokat és zöldség/hús okozta elszíneződéseket nem lehet többé eltűntetni róla. Erre a célra használjunk egy kisebb méretű, valódi vágódeszkát. Bár a nyílt láng megégeti, egy adott pontig hőálló és így jól tűri a forró edényeket is. Egyetlen hátránya, hogy gondos tisztántartást és rendszeres kezelést igényel, amit egy alapos lemosást követő évenkénti lenolajos kezeléssel házilag is elvégezhetjük. A természetes fa a konyha teljes pultfelületén használva „túl sok” lehet, ám kisebb betétekként, esetleg konyhasziget burkolására erősen ajánlott anyag.
kép: www.remodelwest.com
6. Fém
A konyhapultok borítására egyre inkább terjed a rozsdamentes acél lemezek használata is. Ezt az inox-felszínű burkolatot leginkább az indusztriális design hívei, valamint az éttermi konyhák hangulatát megidéző, minimál-stílusú és high-tech konyhák megálmodói alkalmazzák. XXI. századi szépségét csak akkor élvezhetjük igazán, ha a konyhában kellő tér áll rendelkezésünkre. A mind ránézésre, mind érintésre örökké hűvös anyag ugyanis csak akkor érvényesül igazán, ha rend van rajta és körülötte – ezért a pulton kintfelejtett, vagy előlhagyott tárgyak „hazavágják” az egész látványt. Az alumínium és inox felszínek legnagyobb hátránya, hogy könnyen karcolódnak és a vágásnyomok meg is maradnak rajtuk. További nehézség lehet, hogy igen gondos kezelést és rendszeres tisztántartást igényel, hiszen az ezüstösen csillógó fényes vagy matt felszínen minden ujjlenyomat meglátszik. Vitathatatlan előnyük viszont magas hőállóságuk és az, hogy a márvánnyal ellentétben az üvegedényeket sem károsítják. Semmi nem tapad a fémhez, így tisztítása egyszerű és villámgyors (nem véletlen, hogy az USA-ban rendeletek írják elő azt, hogy éttermekben rozsdamentes acél felszínű munkapultok legyenek).
7. Beton lap
Ez a szokatlan és idehaza csak kevesek által ismert megoldás is Amerikából indult hódító útjára. A 3-4 cm vastag, mesterséges kőburkolat készítése a helyszínen történik, színező anyaggal kevert betonból, a kívánt formára és méretre öntéssel. A használt pigment portól függően igen sok (akár egyéni) színárnyalat alakítható ki. A még meg nem kötött beton frissen formázható, megkötés után azonban már csak kőfaragói eszközökkel alakítható. Ajánlatos a felszínt sealer-rel bevonni (impregnálni). A japános egyszerűséget, vagy minimál-stílust kedvelők konyhájába ajánlható, illetve azoknak, akik nem tudnak (nem akarnak) nagyobb összeget áldozni konyhájuk átalakítására. Előnyei és hátrányai gyakorlatilag megegyeznek a természetes köveknél, illetve corian-nal burkolt pultoknál leírtakkal. Elég jelentős súlyú, ezért a konyhaszekrény korpuszát erősre, nagy teherbírásúra kell kiképezni (a padló teherbírását is ajánlatos ellenőrizni). Az idővel jelentkező hajszálrepedések igen hangulatossá „öregítik” ezt a különleges, rusztikus burkolatot.
8. Üveg konyhapult és munkalap
A sima és pórusmentes üveg felület nagyon könnyen tisztán tartható egy puha törlő segítségével, teljesen higiénikus, nem hagynak rajta foltot a különböző élelmiszerek, viszont a súrolni nem ajánlott mert karcolódhat. Az edzett üveg sem törhetetlen, ezért némi óvatosság nem árt, egy nehezebb edényt odaütve lehet baj, de odafigyeléssel hosszan használhatjuk a kifejezetten látványos üveg munkafelületeket és pultokat. A hátoldalán festett üvegekkel hatalmas színválaszték érhető el.
kép: GE Monogram
A kis lakás melyben a konyha található >
szöveg: dr. Németh Gábor >>
