A passzívház az energiatakarékos épületekre alkalmazott német minősítési rendszer. Komplex tervezői szemlélettel kialakított épület, már a tervezés során olyan megoldásokat alkalmaznak, amelyek az épület hőveszteségét minimalizálják, az épület hőnyereségét maximalizálják, figyelembe veszik és hasznosítják a belső hőforrások energiáját.
Ezek a cikkek is érdekelhetik:
A passzívházat leginkább az különbözteti meg a nem passzívháztól, hogy előbbi tökéletesen működik hagyományos, aktív fűtési rendszer nélkül. A szükséges fűtési energiát kizárólag olyan passzív forrásokból nyeri, mint pl. hőszivattyúkból érkező, természetes úton előmelegített és bevezetett friss levegő, a helyiségek elhasznált levegőjéből nyert maradék hő vagy olyan belső hőforrásokból nyert meleg, melyet a lakók biológiai működése ill. mindennapi tevékenységeik (főzés, sütés, zuhanyozás) hoznak létre.
Az előzőeket azzal a hőnyereséggel kombinálva, mely a napenergiának, a nagy hatékonyságú hőszigetelésnek, a többszörös hőszigetelő üvegezésnek, a speciálisan hőszigetelt ablakkereteknek ill. az ellenőrzött szellőztetésnek köszönhető, a passzívház fűtési energiaszükséglete max. 15 kWh négyzetméterenként évente (15 kWh/m2a). Egy passzívház összes energiafelhasználása, mely a fűtési energián kívül magában foglalja a hűtést, a használati melegvíz készítését, a műszaki berendezések használatát, a világítást, az ellenőrzött szellőztetés üzemeltetését és az épület használatával járó egyéb energiafelhasználást, nem lehet több mint 42 kWh/m2év. Így egy passzívház éves energiaköltsége napjainkban 1-2 Euro/m2.
A passzívház-szabvány ma messze túlmutat a klasszikus családi ház léptékén. Napjainkban többszintes lakóépületek, iroda- és igazgatási épületek, ipari létesítmények vagy akár szakrális épületek is passzívház-szabvány szerint kerülnek megvalósításra.
Egyes városok, községek vagy tartományok kötelezőként írják elő a passzívház-szabvány szerinti építést valamennyire épületükre. Nem utolsósorban az Európai Unió 2011-től egész Európában a passzívház-minőség betartását kívánja kötelezővé tenni.
Angyalföldön épül meg az első magyar passzív társasház, 100 lakással
A tervezés alapvető eszköze és elengedhetetlen része a tervezés során több lépcsőben végzett PHPP-számítás (passzívház tervező programcsomag), melyet a Passivhaus Institut fejlesztett ki, és amellyel a különböző tájoláshoz, épülettömegekhez, alaprajzi variációkhoz és a különböző épületgépészeti megoldásokhoz kapcsolódó energetikai jellemzők tesztelhetők és az optimális energiamérleg alakítható ki.
Általános kritérium a darmstadti Passivhaus Institut általi minősítés megszerzéséhez, hogy a fajlagos éves összes primerenergia-szükséglet maximum 120 kWh/(m2év), az n50 légtömörségi nyomásteszt értéke maximum 0,6 1/h, a túlmelegedés gyakorisága maximum 10%, a fajlagos fűtési energiaigény nem lehet nagyobb 15 kWh/(m2év)-nél, vagy a fűtési hőszükséglet nem lépheti túl a 10 W/m2 értéket.
Kompakt tömegformálás – Törekedni kell arra, hogy egy adott épülettérfogathoz minél kisebb lehűlő felület társuljon. A homlokzati üvegfelületek aránya lehetőség szerint ne haladja meg a 40 %-ot. A nyílászárók iránti követelmény beépített állapotban hogy U-értékük ne haladja meg a 0,85 W/m2K értéket, az egyéb felületek esetében U<= 0.15 W/m2K – ehhez 25-30 cm vastag hőszigeteléssel ellátott minimum 55-65 cm vastag falszerkezet szükséges. A telek és a beépítési szabályok által lehetővé tett optimális tájolás.
Az üvegfelületek többségét célszerű dél-kelet, dél-nyugati irányba tájolni, kisebb részük lehet keleti vagy nyugati tájolású, az északi tájolású üvegfelület lehetőség szerint ne haladja meg az 5 %-ot. A tervezett épület összes lakása kedvező tájolású, nincs északi nyílással rendelkező lakóhelyiség. A főhelységek kifelé fordulnak elkerülve ezzel a kedvezőtlen átlátásokat.
A nyári túlmelegedés ellen árnyékolók használata szükséges. Az épülettömbök napos oldalai táblás külső árnyékoló szerkezettel felszereltek. Az éjszakai időszakban a nyári túlmelegedés megelőzésére fontos, hogy a lakások átszellőztetése biztosítható legyen. A téli időszakban az árnyékolók megnyitása lehetővé teszi az alacsonyabb szögben érkező nap sugarai a belső terekbe jutva hőként hasznosuljanak.
Hőhídmentes kialakítás
A passzívházban alapvető fontosságú a hőveszteségek minimalizálása. Erről elsődlegesen a ház fűtött épületrészének külvilággal érintkező felülete, az úgynevezett termikus burok hőszigetelő rétege gondoskodik. A hőszigetelő réteg megfelelő vastagsággal, megfelelő hőszigetelő értékkel kell rendelkezzen, összefüggőnek kell lennie, és nem tartalmazhat számottevő hőhidat.
Légtömörség biztosítása
A tervezett szerkezetek, anyagok és a kivitelezés minősége hivatott biztosítani, hogy az épületben nem kívánt, ellenőrizetlen és többlet energiafelhasználást igénylő légáramlások ne lépjenek fel.
Hővisszanyerős szellőzés
Folyamatos légcserével az eltávolított használt levegő hőenergiájának 70-90%-os visszanyerésével lehet a „passzívház” minősítés elnyeréséhez szükséges energetikai paramétereket biztosítani. A szellőztető rendszer azokban a helyiségekben, ahol tiszta levegőre van szükség (hálószoba, gyerekszoba, nappali, dolgozószoba) légbefúvást, a szennyezett levegőjű helyiségekből (konyha, fürdőszoba, WC) pedig légelszívást végez. A beérkező levegő egy finomszűrőn keresztül jut a lakásba, amely a por és a pollenek nagy részének kiszűrésével tisztább levegőt enged be, mintha a szellőztetés ablakon keresztül történne. A folyamatos légcsere szabályozza a relatív nedvességtartalom szintjét, csökkenti a párakicsapódás, a penészedés veszélyét. A rendszer emellett közel hússzor annyi energiát takarít meg, mint amennyi az üzemeltetéséhez szükséges! A szükséges légcsere mértéke az épülettérfogat 0,3-0,8-szerese.
Megújuló energiaforrások használata – levegő-víz vagy víz-víz hőszivattyúk alkalmazásával illetve a háztartási melegvíz készítésre rásegítő napkollektorok telepítésével.
Kimerítő és további bőséges információkért az alábbi forrásokat ajánljuk:
