Arne Jacobsen a a huszadik század egyik kiemelkedő építésze volt aki a mindennapi élethez tervezett komplett beállításokat, elmosva a határokat építészet, enteriőr- és ipari tervezés között.
Koppenhága belvárosában, a Royal Hotel 6. emeletén egy szoba mikrokozmosza őrzi a dán építész és bútortervező Arne Jacobsen meghatározó mestermunkáját (1902-71). A 606-os szoba a SAS House utolsó megmaradt enteriőre, a modern építészet és design páratlan példája, melyet 1960-ban fejeztek be. A SAS House jelentette a munkásságának csúcsát, Jacobsen tervezett a legapróbb részletekig mindent, mint pl. a híres tojás és hattyú székeket, textileket, szerelvényeket, még az ezüstneműt is….. a teljes cikkhez kattintson a képre>>
Az alábbiakban átvettük NIKOLETTI PETRA cikkét a terkultura.com-ról, aki tökéletesen összefoglalta mindazt, amit a témához még szerettünk volna hozzátenni:
A mai napig nincs olyan lakberendezési magazin, amelyben legalább egy helyen ne lenne tetten érhető valamely munkája. A XX. század egyik legmeghatározóbb formatervezője (és építésze) a dán Arne Jacobsen.
Állítólag, mikor – az egyébként angolul alig beszélő, hazáját ritkán elhagyó Jacobsen – 1958-ban megbízást kapott az Oxford University új kollégiumának megtervezésére, egy neves építész nyílt levelet tett közzé a Times-ban, miszerint a brit építészeket ezzel nagyobb sérétés érte, mint amikor a 11. században franciák építették újra a canterburyi székesegyházat. Ennek ellenére ő tervezte – a mai napig változatlan – épületet, pontosan meghatározva a függönyök színét, a telepítendő fákat és a campus-on található tó halállományát is…:)
Ez egyébként jellemző rá: építészként, és ipari formatervezőként is mindig koherenciára törekedett.
1902-ben született Koppenhágában, és a művészeti egyetem megkezdéséig kőművesként dolgozott. Valószínűleg ez alapozta meg Jacobsen anyagok iránti mély szeretetét, amely később munkájának meghatározó elemévé vált.
Mint a legtöbb fiatal építész, pályafutását Jacobsen is magánházak építésével kezdte, amelyek stílusa keveréke a racionalista egyszerűségnek (diákévei alatt utazott Berlinbe, és ismerte meg Mies van der Rohe és Walter Gropius építészek munkáit) és a skandináv mentoraira jellemző klasszicizmusnak.
A második világháború alatt Svédországba menekült, ahol tapétákat és szövetet tervezett.
1945-ben visszatért Dániába, és részt vett az ország rekord sebességű újjáépítésében, ám az ötvenes évektől az amerikai Charles és Ray Eames hatására egyre inkább a terméktervezés felé fordult.
1951-ben készült el az modern élettérhez tökéletesen alkalmazkodó, kompakt, könnyen összerakható Ant chair-rel (hangya székkel), 1955-ben pedig az egyszerűbb homokóra változattal a Series 7-tel.
1955 és 60 között lehetőséget kapott integrált tervezési elméleteinek gyakorlatba ültetésére, és a SAS Royal-lal a világ első design hotelje nyitotta meg kapuit Koppenhágában. Az épület szerkezetétől kezdve a kerámia hamutartókon át, a rozsdamentes evőeszközökig (amelyeket később Kubrick a kultikus 2001: űrodüsszeia c. filmjében használt) mindent Jacobsen tervezett. Ennek a szállodának a berendezéséhez készítette két, a XX. század legnépszerűbb kárpitos ülőalkalmatosságát, a hattyú és tojás fotelt.
Ez a hotel, a már említett kollégium, és a Dán Nemzeti Bank központja tekinthető főművének.
Jacobsen az 50-es években megalapozta a dán bútorok és design termékek hírnevét.
De nem csak a tojás és hattyú fotelek tervezőjeként volt zseniális, egy másik huszadik századi etalont, a 17 darabos, egyszerű, henger formájú konyhai kiegészítőket összefogó Cylinda Linet is ő tervezte nevelt fia cégének, a Steltonnak a 60-as évek végén. Három évig dolgozott a kollekción,amelynek eladási számai eleinte annyira gyengék lettek, hogy a tulaj végül saját feleségét küldte kamu megrendeléseket leadni a lebőgés elkerülése végett. Minden jó, ha vége jó: a Cylinda Line végül nagyon sok nemzetközi díjat elnyert.
1971-ben, néhány hónappal a halála előtt Jacobsen összefoglalta pályafutása lényegét. „Az arányosság mindennek az alapja. Az arányok teszik a görög templomokat olyan gyönyörűvé. És ha a reneszánsz, vagy barokk imádott épületeit közelebbről megszemléljük, megállapíthatjuk, mennyire művészien tagoltak. Ez a lényeg.”
NIKOLETTI PETRA: Bejegyzésem alapjául a Design Museum anyaga szolgált. Képek forrása a Flickr.
