Korszerű lakás, 1960 − az óbudai kísérlet. Az 1960-as években épült óbudai kísérleti lakótelep egyes épületeit, korabeli lakásait mutatja be a Kiscelli Múzeum új kiállítása. A tárlat érdekessége, hogy a múzeum templomterében eredeti méretben építettek fel egy típuslakást.
Branczik Márta, a kiállítás kurátora a kedd esti megnyitó előtt tartott sajtóbejáráson felidézte: a II. világháború utáni lakásínségben váltak keresetté a típusházak, de nem voltak olcsók és alaprajzuk is egysíkú volt. Az egykori Építésügyi Minisztérium 1958-ban hirdette meg az úgynevezett C-tervet, amelynek célja az volt, hogy kis alapterületű, változatos szerkezetű, új alapanyagokból új eljárásokkal épülő házakat tervezzenek az építészek. A díjnyertes munkákat, a prototípusokat aztán felépítették Óbudán, a Váradi utca, Bécsi út, Reménység utca és Zápor utca által határolt területen, ahol ezzel létrejött a kísérleti lakótelep.
Az építészek hat kategóriában pályázhattak, a kurátor szerint a “legváratlanabb” az emeletes, 2 szintes sorházi lakásokat megjelenítő típus volt, amely igazi luxusnak számított akkoriban a maga 80 négyzetméterével és azzal, hogy a nappali-konyha-étkező egység a földszinten volt, míg a hálószobák az emeleten kaptak helyet. A tömbházak lakásait ugyanis úgy tervezték, hogy nem volt bennük nappali és a szobák mellett az étkezőnek is alkalmasnak kellett lennie arra, hogy aludjanak benne.
A nyertes munkákból három-három épületet húztak fel, melléjük néhány régebbi típustervet is megépítettek, így össze tudták hasonlítani az egyes eljárásokat, bebizonyosodott, hogy mi olcsóbb. Épültek egy-, két- és háromemeletes, valamint nyolc-kilenc emeletes házak is, a lakások általában 1-2 szobásak voltak, néhány esetben azonban ennél több szobát terveztek. Az átlagos alapterület 43 négyzetmétert tett ki.
A kurátor kiemelte, hogy a kis alapterületű lakásokat beépített szekrényekkel és beépített konyhabútorokkal kellett megtervezniük az építészeknek, a kicsi alapterületek ugyanis nem tették lehetővé a régi bútorok használatát. A lakáspályázattal párhuzamosan ezért később tömeggyártásra alkalmas konyhai bútorelemek és berendezési tárgyak tervezésére is pályázatot hirdettek.
A Kiscelli Múzeum templomterében berendezett kiállításon egymásra rakott raklapok szolgálnak tárlóként, ezeken lehet megtekinteni az egyes házak homlokzati rajzait, a lakások terveit. Mindenütt feltüntették a tervező(k) nevét és a szobák alapterületét, valamint azt, hogy a pályázaton a terv milyen helyezést ért el.
A templomtérben a legnépszerűbbnek bizonyult prototípust, egy Mináry Olga által tervezett lakást meg is építettek. A körbejárható lakásban sok bútor helyét csak rajzokkal jelölték, de látható egy eredeti, ide tervezett korabeli konyhabútor. Branczik Márta elmondta: a konyhabútort úgy sikerült megszerezniük, hogy a lakótelepen hirdetéseket ragasztottak ki, és több jelentkező is akadt, akinek a lakásában még megvolt az eredeti berendezés.
A kurátor kiemelte: Mináry Olga szinteltolásos háza a későbbiekben nagyon népszerűnek bizonyult, miután kisebb átalakítások után típustervvé nyilvánították, számos ilyen épült például a budai hegyvidéken.
Branczik Márta megjegyezte: mire a kísérleti mintatelep építése az 1960-as évek elején befejeződött, addigra világossá vált, hogy nagy tömegben gyorsan csak a paneltechnológiával lehet lakásokat építeni. A kísérleti lakótelep megépítése azonban mégis jelentős volt, mert a típustervek alapján országszerte épültek házak, nem beszélve arról, hogy a beépített bútorok alkalmazása és későbbi elterjedése új fejezetet nyitott a lakberendezés történetében.
A lakótelephez készültek kiszolgáló létesítmények – bölcsőde, iskola, üzletek – is, a házak közötti zöld területet pedig kerttervezők elképzelései alapján alakították ki. A kurátor sajnálatosnak nevezte, hogy a felújításokkal sok ház eredeti színe elveszett, másutt pedig a speciálisan oda tervezett ablakok műanyagra való cserélésével sérült a homlokzat egysége.
A kiállítás kiegészül a lakók élettörténetét felelevenítő beszélgetésekkel, a lakótelep megnyitásáról és az azt megelőző lakáskiállításról készült rövidfilmekkel. A tárlathoz egy könyv is megjelenik, amelyben a telep és a lakások bemutatása mellett az építészekkel készült interjúk is olvashatók.
A november végéig látogatható kiállítás előadássorozattal, a témához kapcsolódó filmvetítésekkel, a kiállításon és a lakótelepen tartott speciális tárlatvezetésekkel egészül ki.
A téglagyár bontása és a bányagödör feltöltése 1974-ben a Kiscelli domb felől, alul az óbudai Kísérleti Lakótelep, hátrébb a Vörösvári úti panelek (Forrás:Népszabadság 1974 | Fotó:Kéri Dániel):
fotó:Kiscelli Múzeum Fotótára:
Kiállítás az óbudai kísérleti lakótelepről a Kiscelli Múzeumban:
Eseménynaptár: Korszerű lakás, 1960 − az óbudai kísérlet
