125 nm-es, szerkezetkész társasházi lakás lakberendezése Budai Ildikó lakberendezővel
Mi a Római-partra esküszünk. A Duna pár perces sétával elérhető közelsége, a hétvégi andalgások a parton, a halazások, sörözések családi és baráti körben teszik számunkra olyan vonzóvá ezt a környéket, hogy még a lakáskeresést is erre a meglehetősen kicsiny területre szűkítettük anno ifjú házasokként és immár gyerekes családként is.
Abban is megállapodtunk, hogy házasságunk tartóssága érdekében nem építkezünk és túl kevés a szabad időnk egy családi ház folyamatos karbantartására. A 125 nm-es, szerkezetkész társasházi lakás minden szempontból megfelelt elvárásainknak: egyszintes (én megmenekülök a lépcsőzéstől), jó elosztású (a hálóhelyiségek a nappali életterétől kellően távol vannak), és a szobák is elég nagyok ahhoz, hogy mi magunk és a gyerekek is kényelmesen elférjünk… a teljes cikkhez kattintson a képre>>
Mivel korábbi, ugyancsak római-parti lakásunk nappalijának berendezéséhez már segítséget kértünk, és az ottani megoldásokról az évek során bebizonyosodott, hogy nemcsak esztétikusak, de igen praktikusak is voltak, ismét Budai Ildikó lakberendezőhöz fordultunk. Ezúttal arra kértük, elsősorban arra legyen figyelemmel, hogy a gyerekek miatt nyilván rengeteg tárolóhelyre lesz szükségünk, de nem szeretnénk, ha ezek hangsúlyosan jelennének meg a lakásban, továbbá tekintélyes mennyiségű könyvünk van, amelyeket a nappalin kívül szeretnénk elhelyezni anélkül, hogy valamelyik szobából amolyan „könyvtárszobát” csinálnánk, végezetül pedig a nappali kettős funkciót kellene ellásson: a gyerekek számára játékteret, számunkra pedig az esti beszélgetések, „dinnyézések”, pihenés idejére kellemes helyet biztosítson.
A munka a már számunkra ismerős keretek között folyt: az Ildikó által elkészített tervrajzokat többször egyeztettük-finomítottuk, majd az előző lakásunkban munkájukról már tanúbizonyságot tett mesteremberek (gipszkartonos, festő, villanyszerelő stb.) megvalósították elképzeléseinket.
A gyerekszoba vidám, meleg, „napsütéses” színárnyalatait Ildikó (maga is lányos anyukaként) az akkor még egyedül trónbitorló kislányunkra szabta, a függöny zöld betétei pedig már a trónörökös kisfiunk érkezését várták. A vastag, puha, süppedős szőnyegen ülve egész délutánokat töltünk játékkal, meséléssel, a színfoltok még terepasztalnak is szolgálhatnak.
A fürdőszoba bútorán a csempe színe és mintázata köszön vissza, a mosdókagylót méretének köszönhetően ketten is tudjuk egyszerre használni, sőt, egyelőre babafürdető kádként is funkcionál…
Igazán nagy levegőt először a hálószobafal színe kiválasztásánál vettünk: Ildikó javaslatát a meleg árnyalatú barnás-vörösre eleinte kétkedéssel fogadtuk, ám végül meggyőzött minket, s így a szcsillár, obának a bükk gardróbszekrényekkel és fiókokkal harmonizáló árnyalatú fala lett. A gipszkarton álmennyezet körívébe rejtett csőfény épp annyi világosságot ad, hogy egyikünk öltözködés közben ne zavarja másikunk álmát, a csillár pedig a hófehér mennyezetre szórja a fényt és gyönyörű erezetet rajzol rá. A radiátorok mindenhol lemezzel takartak, ezek előlapja két mozdulattal lepattintható, így könnyen hozzáférhetünk a hőszabályzókhoz.
Az előszobaszekrényt úgy terveztük, hogy a gyerekek azon ücsörögve kényelmesen öltöztethetőek legyenek, s ugyanakkor mi magunk is leülhessünk cipőt húzni. A sok fiók elrejti a gyerekek kiscipőit, sapkáit, kesztyűit, az alsók magassága a másfél éves lányunknak éppen „keze ügyébe esik”, így saját maga pakolhatja ki- és be a ruhaneműket (néha persze egy kis kiflivég is odatéved). A használatban lévő cipőket a szekrény alatt tartjuk, azt pedig, hogy azok ne csússzanak hátra a falig, a 60 cm mély szekrény felénél lévő lábazat biztosítja.
Az egyik oldalfolyosó egy részét gipszkartonból könyvespolccá, az alját pedig mélyebbre tervezve – a standard irodai akták méretét alapul véve – zárható kisszekrénnyé alakítottuk. A könyveknek így is csak egy része fért el ide, de legalább nem a nappali teréből kellett elvennünk a könyvek tárolása céljára.
A nappaliba vezető folyosó kellően széles volt ahhoz, hogy egyik oldalára további tároló szekrényeket tervezhessünk. Elképesztő mennyiségű tárgyat rejtenek az egyébként nem túl mélynek tűnő szekrények, magasságuk pedig nekünk éppen kényelmes és felső részük a gyerekektől is védve van. A folyosó szemközti oldalára helyezett hatalmas tükör telitalálat: nemcsak az indulás előtti utolsó simításokat tudjuk elvégezni öltözetünkön, de a gyerekek számára óriási élmény, kislányunk órákig képes előtte parádézni, vonulgatni, a játékait mutogatni saját tükörképének. A tükröt persze kihangsúlyozza a csokoládébarna fal (amelyet mi, konzervatív megrendelők persze túl merésznek találtunk eleinte), és az ívelt, hófehérre festett gipszkarton álmennyezet, amely a spotlámpákon kívül csőfényt is rejt, hangulatvilágítást adva az egész lakásnak és megkönnyítve az éjszakai közlekedést.
A nappali-étkező együttese tágas és világos, az étkezőbe helyezett akvárium több vizet statikai okokból nem tartalmazhat, így hamarosan növényekkel tarkított paludárium lesz belőle. A tévének a konyha és a nappali elhatárolására szolgáló hátfalát annyira emeltük meg, hogy azon keresztül beszélgetni lehessen, mégse lássunk azonban bele a konyhai alkotás folyamatába. A hátfal felső, vízszintes része kicsiny izzókat takar, ezt a tévénéző szemnek igen kellemes háttérfény megoldást még a régi lakásból hoztuk magunkkal. A sarokkanapé kétszemélyes ággyá alakítható, nem titok, hogy ez az igazi tévénézős, „dinnyézős”, gyerekhancúrozós pozíció az alapállapota, és vendégség esetén kerül csak eredeti rendeltetése szerinti pozícióba. A hosszú szálú, világos szőnyeget sokáig nem mertük „bevállalni”, bátran merjük most már azonban ajánlani kisgyerekeseknek is: puha és jól esik rajta a járás a lábnak, meglepően könnyen takarítható (vizes szivaccsal még a csokoládé is eltűnik róla). Igaz viszont, hogy elsőre kislányunk rá sem mert lépni, épp úgy nézegette, mint első alkalommal, amikor meztelen talppal a fűre tettük…
A konyha önálló sziget a lakásban: a bükköt itt elhagytuk, helyette juharral dolgoztunk, a fali mozaik csíkokban visszaköszön a padló textil hatású lapjai között. A kis, kör alakú reggeliző asztal munkapultként is szolgál, de számunkra jelenleg az a legfőbb erénye, hogy az etetőszék éppen elfér alatta, s így az etetések utáni takarítás is könnyebb. A mikrohullámú sütő és a rendszeresen használt kisgépek (kávéfőző, botturmix, kenyérpirító, morzsaporszívó) tárolását rolós szekrényekben oldottuk meg (mindenhol kiépítve hozzájuk a dugaljakat), így egy mozdulattal meg tudjuk oldani a „rend van a konyhában” illúzió keltését. A mikrohullámú sütő pultja alá még egy kihúzható munkapult került, erre a forró tányér is ráfér, és a bevásárolt élelmiszerek kipakolásához sem kell hajolgatni a földre ahhoz, hogy a mellette lévő hűtőszekrénybe betegyük azokat. A tárolóhelyeket itt is igyekeztünk maximálisan kihasználni, így például a szagelszívó szekrényébe polcokat helyeztünk, amelyekre fűszerek és szakácskönyvek kerültek.
Ezt a lakást olyanná szerettük volna tenni, amelyben nem három-négy évet, hanem ennek többszörösét tölthetjük. Mindaz az idő, energia és anyagi forrás, amit a lakás berendezésébe fektettünk, számunkra a mindennapok során megtérül. S hogy mit tennénk másként? Például nem szeretnék újra várandósan csempe és padlólap után járni. Húsz év múlva egyébként is kicsi ennek az esélye…
Budai Ildikó lakberendező adatlapja
