Egyszer volt…
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer (VAN! ) egy régi barátság.
Több évtizedes, olyan igazi gyerekkori.
Ennek a kedves barátnőmnek a még kedvesebb szülei húsz éve építettek egy házat egy kis faluban „saját kezűleg”, ahogy az akkoriban megszokott volt.
Felnőttünk, szakmát váltottunk, de barátnőmék lakhelyváltás helyett inkább lakás átalakításba fogtak. Ekkor változott meg az én szerepem is ebben a történetben. Barátnőből előléptem LAKBERENDEZŐVÉ . . .
A megváltozott családi viszonyok és élethelyzetek indokolttá tették a falak áthelyezését, a terek újragondolását. A munkálatok így bontással kezdődtek. Barátnőm édesapja, miközben saját keze munkáját bontotta, szomorú megadással mindvégig azt kérdezgette: miért nem tanult ez a kislány inkább orvosnak!?… a teljes cikkhez kattintson a képre>>
Miután megszülettek a tervek, kialakultak a funkcionálisan jól használható terek, már gyorsabb és látványosabb volt a haladás az új otthon felé.
Kétszintes lakás lévén, az alsó szint a társasági élet színtere, ahol eredetileg is a nappali-étkező – konyha hármasa kapott helyet és egy zuhanyzóval kibővített mosdóhelyiség.
Az emelet szigorúan a családé (és a miénk!).
Tágas szülői hálószoba, még tágasabb, irigylésre méltó méretű lányszoba, és egy minden jóval felszerelt, világos fürdőszoba uralja ezt a szintet. Még egy négytagú családnak is megfelelő méretű vendégszobát is kialakítottunk itt, amiben teljesen szabad kezet kaptam – mint ahogy a lakás többi helyiségében is ( Ezt a szobát neveztük ki az én szobámnak.)
A kívánság a lakás képét illetően mindössze annyi volt, hogy olyan „élhető minimál” legyen.
Az anyaghasználatot eldöntötte a belső ajtók színe, a világos juhar furnér. Ebből az anyagból készült a konyha bútora, kiegészítve sok rozsdamentes acél és üveg felülettel és a konyhapult világos, fémes szürke színével. A hátfalborítás anyaga megegyezik a munkapultéval.
A nagyméretű, kétajtós hűtő egy épített falfülkébe került, kiemelve a készülék különállóságát, ha már beépíteni úgysem lehetett a mérete miatt. Világítással, üvegpolccal és színes falfestéssel egyedülálló, de mégis szerves része a konyhának.
Az étkező közvetlenül a konyha mellett kapott helyet, de a padlóburkolat már azt jelzi, hogy a nappali része. Míg a munkaterületen nagy méretű magasfényű ezüstszürke greslappal burkoltuk a padlót, addig a többi felület antikolt tölgy laminált parketta borítást kapott.
Az étkező egyszerű vonalvezetésű bútora megérdemel egy kis figyelmet. Hatalmas, víztiszta üvegből készült lapja átlátszósága miatt szinte elveszti anyagszerűségét, egészen a sarkoknál elhelyezett, fekete bőrrel bevont hasáb alakú lábai viszont látványosan kijelölik a határait.
Természetesen fekete, egyenes vonalvezetésű bőrszékekkel teljes a kép, de a szigorúságot meg kellett törni az ezernyi apró kis szikrát szóró bohókás lámpával
A nappaliban hatalmas és hihetetlenül kényelmes kanapé hívogat egy kis semmittevésre. A nagyméretű ottománt a kanapéhoz csatlakoztatva és rögzítve, tökéletes vendégággyá alakítható akár két személy részére is. Anyaga egy különleges szövet, ami nagyon könnyen tisztítható és időtálló anyag, így kisgyermekes otthonokba igazán ajánlható.
Fáradt, szürkészöld színe volt a falak színének kiindulópontja, ami a konyhai falfülke és az étkező falának színét meghatározta.
Az egyedi tervezésű, a tér vonalát követő gipszkarton álmennyezet és rejtett világítás is ezt a különleges színt kapta.
A helyiség másik meghatározó eleme az épített gipszkarton polcokon kívül az íves üvegtéglafal, ami látványos térformáló szerepén túl fényt juttat a mögötte levő közlekedőbe.
Ezen a szinten figyelmet érdemel a vendégek részére kialakított WC-kézmosó, ami egy zuhanykabinnal kiegészítve már egy mini fürdőszoba.
Ide is ívesen rakott üvegtéglákon keresztül csaltunk fényt. Különlegessége azonban a burkolata. A fehér, nagyméretű, domborúan csíkos lapja is figyelemre méltó, de az „első látásra szerelem”-burkolat a zuhanykabin sötétkék üveg-kavicsmozaik borítása. Muszáj megtapogatni, végigsimítani, mert nagyon látványos, ahogy a sötét, szabálytalan formájú üvegfelületeken megcsillan a fény.
A másik kihagyhatatlan elem a mosdó robbantott üveg pultja volt. Barátnőm már több korábbi munkáim képeit nézegetve megismerte ezt az általam kedvelt anyagot, és már akkor elhatározta, hogy egyszer az ő lakásában is lesz ilyen. És most van….
Kedvenc tükrös mesterem keze munkája több helyen is tetten érhető. A polcok rágott éle nagyon mutatós és egyáltalán nem balesetveszélyes dekorációs elem. A lépcső alatti tartóoszlop kényszerű burkolata szintén látványos borítást kapott : apró tükörmozaikok szórják a fényt, mint egy diszkógömb.
Az emeleti fürdőszoba hatalmas tükrén a ragasztott üvegpolcok szinte lebegnek, az igazi látnivaló azonban a burkolat dekorcsíkja, ami szintén üvegből készült, szürke – fekete – terrakotta kockásra festve. Ezt a sötétvöröses színt kapta a tető ferde falsíkja, a mosdó üvegpultja pedig fekete színű lett, ami elegáns kontrasztot alkot a 30 X 60 cm-es, világos mészkőszínű lapokkal.
Nem beszéltünk még a nagy és okos kislány szobájáról.
Igazi csajszi-birodalom. Uralkodó színei a pink, a rózsaszín és a pisztácia zöld – csíkokban és virágokban elmesélve. Alul a csíkok, felül a virágok, középen pedig a dekorcsíkon szőke kislányok görkoriznak és telefonálnak – kicsit tömény, de így kellett lennie.
Az ágy melletti fal teljes felületén csíkos borítást kapott, így jelölve ki a pihenés helyét. A bútorok világos juhar és vanília színe visszafogott, nyugodt a sok szín és vibrálás ellensúlyozásaként. Rengeteg hasznos és „haszontalan” holmit rejt a sok fiók és tároló, a szoba mégis irgylésre méltóan tágas maradt. Jó itt gyereknek lenni.
Egyetlen szoba maradt csak zárva, az „én szobám”.
(Egyszer majd talán azt is bemutatom…)
Budai Ildikó lakberendező adatlapja
