A lakberendező ebben a kétszobás, régi építésű, tipikus társasházi lakásban nőtt fel. Most a gyermeke számára újította fel az ingatlant, hogy az egyetemi éveik alatt itt lakhasson, közelebb az iskolájához. Szerette volna megidézni az emlékeiben élő régi, meghitt otthonosságot, ezért modern stílus helyett a retró hangulatot választotta.
A lakásban két szoba, egy mindössze öt négyzetméteres konyha, valamint különálló fürdőszoba és mellékhelyiség található. Az alaprajzhoz nem nyúltak, csak a helyiségek funkcióját gondolták újra. Eredetileg úgy tervezték, hogy a nagyobb szobában lesz a hálószoba, a kisebbikben pedig a dolgozószoba – később azonban kiderült, hogy szükség lesz egy bővíthető étkezőasztalra is, hogy kényelmesen lehessen a vendégeket fogadni.
A konyhában egy külföldi bolhapiacról származó antik, újrakárpitozott pad kapott helyet, amely remekül mutat egy ikonikus, modern dizájnasztal mellett.
„Stílusában azt a klasszikus európai polgári enteriőrt szerettem volna megidézni, amelyben több generáció élt együtt, és amelynek berendezése különböző korszakok tárgyaiból, fokozatosan állt össze. Itt nem családi ékszerekről és antik ritkaságokról van szó, hanem egészen egyszerű tárgyak kompozíciójáról, amelyek végigkísérték az életemet, és kedvesek számomra” – folytatja a tervező.
Az enteriőr alapját semleges bútordarabok adják, amelyeket egy kis retró életérzéssel, valamint modern kiegészítőkkel és berendezésekkel fűszereztek. „A dizájn kiindulópontja a nappaliban lévő szőnyeg lett, amelyet a nagymamám még a régi rendszerben, többnapos sorban állás árán szerzett meg, valamint egy ikonikus retró szekrénysor néhány megmaradt eleme, amelyre szintén nagyon büszke volt – meséli a lakberendező.
Újrakárpitoztattam a nagyapám kinyitható kis kanapéját és pár fotelt, amelyek eddig a nyaralóban porosodtak. Felújítottam azt a régi íróasztalt is, amely gyerekkoromban egy kincsekkel teli, hatalmas ládának tűnt – itt tartották nagyapám gyönyörű tervrajzait, ceruzáit és papírjait. Mindezt kiegészítettem egy népszerű bútoráruház modern kanapéjával, ami kikerülhetetlen szimbóluma a mai kornak. Szintén visszahoztam a nyaralóból az üvegezett könyvespolcokat.
A lakásban eredetileg is sok beépített szekrény és mennyezet alatti tároló volt, amelyeket hosszú éveken át aktívan használtak. Amikor elkezdték a felújítást, szerették volna megszüntetni ezeket a zegzugokat, ahol évtizedekig gyűlt a lom, hogy letisztítsák a teret, és több fényt, illetve levegőt engedjenek be. Végül a nagyobbik szobában egy egész falat jelöltek ki egy függönnyel eltakart tárolórendszernek, a többi holmi számára pedig meghagytak néhány szekrényt és polcos állványt.
Az étkezőasztal funkcióját most egy kihúzható konzolasztal tölti be, a hagyományos ágy helyett pedig egy ortopéd matraccal ellátott kanapéágyat választottak. Amikor vendégek jönnek, az ágynemű és a matrac kényelmesen elrejthető a függönyök mögötti tágas tárolórendszerben.
A falakat prémium minőségű falfestékkel, kifinomult árnyalatokra festették. A klasszikus városi lakások hangulatának megidézése érdekében a fürdőszobában és a mellékhelyiségben mettlachi lapokból raktak ki „szőnyegmintát”. Az összes többi helyiségben – beleértve a konyhát is – diófa árnyalatúra pácolt, tölgyfa halszálkaparkettát raktak le.
további cikkek kis lakás berendezése témában | lakberendezés: Inna Zoltmann | fotók: Sergey Ananyev
