A belsőépítész intenzív színek és vintage lakberendezési tárgyak segítségével olyan elegáns atmoszférát teremtett, amely a régi idők klasszikus polgári miliőjét idézi.
A 30 négyzetméteres lakás tulajdonosa korábban már dolgozott együtt a belsőépítésszel, és tudta, hogy előszeretettel használ színeket a projektjeiben, így az enteriőr teljes egyetértésben élénk és mély tónusokat kapott. „A kis lakások tulajdonosai általában kevésbé merészek, valami visszafogottra és világosra vágynak” – mondja a szakember. „Itt azonban nyitott volt a színekre az ügyfelem, így mertem ilyen bátor árnyalatokat választani.”
Egy kis lakásban lehet a tér hátrányaira – az alacsony belmagasságra és az apró alapterületre – fókuszálni, de ki is lehet emelni az előnyeit. A tervező úgy véli, hogy kifejezetten jó adottságokkal rendelkező ingatlant kapott: az épület magas lábazatának köszönhetően a második emelet a harmadik szintjén helyezkedik el, az ablakokból pedig festői kilátás nyílik egy parkra.
A falakkal megegyező színű mennyezet vizuálisan elmossa a tér határait, így egyáltalán nem érezni, hogy a belmagasság mindössze 2,4 méter. Ugyanezt a hatást erősítik a teret zónákra osztó átjárók is. A felesleges válaszfalak és beltéri ajtók hiánya lehetővé teszi a teljes alapterület maximális kihasználását.
A kiválasztott színvilágot érintő kérdésre a belsőépítész így válaszol: „Nem vagyok újító; manapság nincsenek is olyan szakemberek, akik a semmiből találnának ki valamit. Mindig valamilyen meglévő vizuális példából indulunk ki. Számomra ilyenek a filmek, a múzeumok vagy azok a történelmi enteriőrök, ahol megfordultam. Ebben az esetben egy klasszikus művészeti akadémia belső terei inspiráltak, ahol egy látogatáson vettem részt. Nagyon tetszett, ahogy azokat a színeket kombinálták. Alapvetően ez egy meglehetősen bevált párosítás: a mélyvörös árnyalatok harmonizálnak az olíva- és mocsárzöld tónusokkal.” A tökéletes összhatás elérése érdekében a tervező a megfelelő árnyalatok kiválasztásához már a helyszínen készített színpróbákat.
A térben rengeteg a vintage darab és a különböző helyekről beszerzett bútor: az étkezőasztalt a tervező egy éttermi kiárusításon vette, a skandináv székeket egy felújítás alatt álló bárból hozta el, egy klasszikus formatervezésű, régi fotelre pedig egy online piactéren bukkant rá. Ugyanitt vásárolta a kanapét is, amely újrakárpitozva kapott friss megjelenést.
A konyhában izgalmas részlet a korallszínű keretbe foglalt, bordázott üvegű belső ablak. Ez a régi lakásokra jellemző hagyományos, kisméretű bevilágító ablak egy olyan különleges dizájnelemmé vált, amely diszkréten átengedi a természetes fényt a fürdőszobába.
A téglalap alakú szoba vizuálisan három részre oszlik. A középső, erkélykapcsolatos részben a belsőépítész szimmetriát alakított ki: a falszakaszok szélessége mindkét oldalon (a hálószobáig, illetve a kanapét rejtő fülkéig) megegyezik. Bár apróságnak tűnik, pontosan az ilyen részletekből áll össze egy harmonikus enteriőr. Tudatosan kevesen figyelnek fel erre, de a térérzet szintjén mindenki érzékeli a hatását.
Az erkélyajtót magába foglaló nyílás építészeti kialakítása is hozzájárul a belmagasság optikai növeléséhez. Ezt a hatást a tervező az ajtó és az ablak közötti pilaszterrel (féloszloppal) érte el, miközben az oldalsó falkiugrásokat is ugyanilyen szélességben megvastagította. Így egy nagyméretű portál jött létre – egyfajta ablak a természetre. Ez levegősebbé teszi a teret, a függőleges vonalak pedig vizuálisan megnyújtják azt felfelé.
A szűkös költségvetés ellenére a lakás rendkívül karakteres lett, és minden szögből esztétikus látványt nyújt. A nappaliból rálátni a hálószobára, az ágyból fekve pedig megfigyelhető, mi történik kint, az ablakon túl.
további cikkek kis lakás berendezése témában | lakberendezés: Natasha Strutovskaya | fotók: Natalie Hertz
