A 48 négyzetméteres lakás egy modern lakóparkban található. A tulajdonosok egy harmincas éveikben járó házaspár, mindketten nagyvállalatok ambiciózus munkatársai. Céljuk egy modern, kényelmes pihenést biztosító otthon megteremtése volt, szem előtt tartva az érték- és időtállóságot. A belsőépítészeti koncepciót a kortárs minimalizmus, valamint a klasszikus és a japandi stílusjegyek finom ötvözete határozza meg, amelynek alapjául egy határozott elképzeléseket tükröző, eklektikus irányvonal szolgált.
A projekt kialakítása során minden apró részletre figyeltek: a berendezési tárgyakat a tér pontos méreteihez igazítva tervezték meg. A költségvetés szigorú betartása érdekében a tervező gondos piackutatással választotta ki az optimális ár-érték arányú anyagokat és megoldásokat.
Eredeti állapot és a tér, alaprajz átalakítása
A lakás eredeti adottságai kiválóak voltak: világos terek, nagy ablakok, nagy belmagasság. Az eredeti elrendezés egy előszobát, egyterű, amerikai konyhás nappalit, különálló hálószobát, fürdőszobát és egy már beépített lodzsát foglalt magában. A térérzet maximalizálása és a racionálisabb helykihasználás érdekében az alaprajzot némileg átszervezték.
A lodzsát – miután bebizonyosodott, hogy külön hőszigetelésre nincs szükség – egybenyitották a konyha-nappali zónájával. A konyhát és az előszobát elválasztó falat elbontották, így a tér vizuálisan egybenyílt, a viszonylag hosszú közlekedő pedig elvesztette kihasználatlan jellegét. A térszervezés eredményeként két látványos fókuszpont jött létre: a tekintet az egyik irányban a konyhai étkezőre, a másik irányban pedig egy komóddal és műalkotásokkal díszített akcentusfalra irányul. A hálószoba ajtaját szintén áthelyezték a praktikusabb bútorozhatóság érdekében.
Az új válaszfalakat pórusbetonból építették fel, majd vakolták és festették. A belmagasságot igyekeztek maximálisan megőrizni, így a gipszkarton álmennyezet mindössze 7 centimétert vett el a térből. A mennyezeten speciális dobozolásokat alakítottak ki a beépített szekrények és a karnisok számára, hogy a bútorok teljesen egybeolvadjanak a falak síkjával. A lakótérben, beleértve a konyhát és a közlekedőt is, egységes rétegelt fapadlót fektettek le, elkerülve a kompakt tér vizuális feldarabolását. Az eredeti ablakokat megtartották, de szélesebb, tömörfa párkányokat kaptak, a radiátorokat pedig modern, csöves kialakítású modellekre cserélték.
A nyitott tér ellenére az előszobát két kisebb falszakasszal finoman leválasztották. Az így kialakult egyik fülkében egy tágas, beépített szekrény kapott helyet. A ruhák és cipők tárolása mellett ez a bútor rejti az elszívót, az elektromos elosztót, valamint a mosó- és szárítógépet is, amelyeknek a fürdőszobában már nem jutott volna hely. Ezzel szemben egy nyitott fogas található paddal, fiókkal, alacsony és magas cipők tárolására alkalmas rekeszekkel, felül pedig polcokkal. A klasszikus stílusjegyek ezen a ponton is megjelennek a mennyezeti díszlécek és a lámpákat övező rozetták formájában.
A konyha és a közlekedő peremén végigfutó poliuretán padlószegélyek és a hozzájuk illesztett fali díszlécek a magas klasszikus szegélyek elegáns illúzióját keltik. A konyhát úgy tervezték, hogy a beépített háztartási gépek szinte láthatatlanok maradjanak, a tárolószekrényeket pedig pontosan a géppark méreteihez és mennyiségéhez igazították. A felső szekrények fehér színe légiessé teszi a teret, és harmonikusan rímel a nappali bútoraira. A vizuális ritmust a lakás egészén végigvonuló fekete, grafikus elemek – a fogantyúk és a csaptelep – biztosítják. A konyhai hátfalhoz praktikus és költséghatékony, mégis rendkívül élethű kőmintás greslapot választottak.
A nappaliban kapott helyet a lakás két dolgozósarkának egyike, amelynek kialakítása a tervezés egyik alapfeltétele volt. A helyiség dizájnjában különleges szerepet kap a bonyolult színpaletta, amelyet a nagy ablakokon beáramló látvány: a víztükör folyamatosan változó, mély szürkéskékje és a városi táj ihletett. A mélyszürke, a természetes kék és az összetett zöld árnyalatok finoman áramlanak át egyik zónából a másikba. A művészetet kedvelő tulajdonosok kérésére tudatosan hagytak szabad falfelületeket a térben, hogy azokat idővel festményekkel és családi fotókkal tölthessék meg; a vizes árnyalatú falak ehhez tökéletes hátteret kínálnak.
A lakás falainak többsége festett, a hálószobában azonban ezt texturált tapétával egészítették ki. Mivel a kis alapterület és a nagy belmagasság könnyen kellemetlen „kút-hatást” eredményezhetett volna, a falfestés vonalát 50 centiméterrel lejjebb vitték, amit egy vékony, fekete díszléc hangsúlyoz. A térben kialakították a második otthoni munkaállomást is. A szoba elrendezését olyan tudatossággal tervezték meg, hogy a jövőben kényelmesen elférjen benne egy kiságy, egy pelenkázó komód és a hozzá tartozó kiegészítő tárolóhelyek is.
A fürdőszoba vizes zónáit kőhatású greslapokkal burkolták, míg a többi falfelület megkapta a hálószobában is használt nyugodt, mély árnyalatot. A hagyományos törölközőszárító radiátor helyett egy innovatív, elektromos fűtőszőnyegekkel ellátott „meleg falat” alakítottak ki, amelyre több törölközőtartót is felszereltek. A precíz tervezést dicséri a mosdószekrény kialakítása is, amelyet milliméterre pontosan a tulajdonosok speciális hajszárítójának (Dyson) méreteihez igazítva gyártottak le.
további cikkek kis lakás berendezése témában | lakberendezés: Olga Burakova | fotók: Jevgenyij Gnesin
