Amikor erkéllyel együtt mindössze 29 m² áll rendelkezésre, komoly kihívást jelent több funkcionális zóna kialakítása úgy, hogy a praktikum ne menjen a stílus és a nyugodt, otthonos légkör rovására. A rendszeresen otthon dolgozó belsőépítész hölgy saját, újonnan vásárolt kis stúdiólakását vette kézbe, és okos tervezői megoldásokkal saját igényere szabta a pici lakóteret.
A tervezés fő célja volt, hogy egy háló zónát, kis nappali területet, valamint egy kényelmes otthoni munkaállomást is ki lehessen alakítani. Mivel a mindennapok során a munkakörnyezet gyakran pörgős és színes, a lakás belsőépítészeti koncepciója a nyugalom megteremtésére fókuszált.
Az enteriőr alapját semleges árnyalatok és természetes anyagok adják: az elefántcsontszínűre festett falak világossá és meleggé teszik a teret anélkül, hogy az optikailag üresnek hatna. Ezt az alapot fekete elemek, a padlón és a bútorfrontokon megjelenő tölgyfa textúrák, valamint gondosan elhelyezett élénk részletek – rozsdás-földes tónusú székek, színes poszterek és festmények – teszik teljessé. A világítástervezés során a tervező tudatosan mellőzte a központi, erős fényforrásokat, és inkább a helyiségenkénti, funkcionális és hangulati zónavilágításra helyezte a hangsúlyt.
Eredeti állapot és a térszervezés átalakítása
Az eredeti alaprajz egy egybenyíló konyha-nappali teret, egy különálló gardróbot/tárolót és egy fürdőszobát tartalmazott. A kényelmesebb és logikusabb térhasználat érdekében a lakberendező újragondolta a térszervezést. A konyha a lakás geometriai középpontjába került, amit egy alacsony térelválasztó fal szeparál el a pódiumra emelt ágytól. A vizesblokk áthelyezése ugyan némi kompromisszumot igényelt – a mosogató és a főzőlap kismértékben kilépett az eredeti konyhai zóna határaiból –, de ez a lépés tette lehetővé az öt önálló funkcionális zóna (alvóhely, nappali, konyha, étkező és dolgozósarok) kialakítását. A fürdőszoba alapterületét némileg lecsökkentették az előszoba javára, míg a korábbi tárolóhelyiség egy részét „feláldozták” annak érdekében, hogy a konyhai magas szekrényeket (a hűtővel és a sütővel) oda lehessen beépíteni. A térérzet egységesítése érdekében a gipszkartonnal síkba hozott, festett mennyezet alatt a padlót mindenhol – a konyhát is beleértve – folyamatos, megszakítások nélküli tömörfa burkolattal látták el.
A fürdőszoba rovására megnövelt előszobában kényelmesen elfért egy praktikus fogas és fali tároló. A padlóra itt a mindennapos igénybevételt jól bíró, könnyen tisztítható kerámia burkolat (greslap) került. Ebből a térből nyílik a megmaradt, különálló tárolóhelyiség, amely tehermentesíti a lakás többi részét: itt kaptak helyet a ruhák, a cipők, a szezonális holmik, valamint az olyan háztartási eszközök, mint a ruhaszárító vagy a ventilátor.
A lakás szívében elhelyezkedő konyha kialakítása tökéletes arra, hogy főzés közben is átlátható maradjon a tér. A tervező bátran lemondott a felső konyhaszekrényekről; a körülbelül két méter hosszú pult alatti alsó elemek bőségesen elegendőek a mindennapi edények és eszközök tárolására. A munkalap rendkívül strapabíró kerámiából készült, amely gond nélkül bírja a forró edényeket és a tepsiket, ráadásul a tisztítása is egyszerű. A konyhai hátfal esetében egy divatos, ám kényesebb megoldás született: egy kezeletlen sárgaréz lemez, amelynek felülete idővel patinásodik és egyedi bájt kap. Az esti órákban a konyhaszekrény fölé belógatott függesztékek szórt, a szemet nem bántó fényt biztosítanak. A konyha mellett kapott helyet az étkező a rozsdás tónusú székekkel és egy okostelefonról szabályozható fényerejű lámpával.
A konyhával egy térben, de funkcionálisan elkülönítve található a kanapé köré szerveződő nappali zóna. Bár eredetileg egy vendégágyként is funkcionáló, kinyitható darab volt a terv, végül egy formatervezett, készen vásárolt modell került a térbe. A kanapé mögötti falszakaszt a bútor hosszával megegyező szélességű, térhatású gipszpanelekkel emelték ki, az irányított világításról pedig a mennyezeti spotlámpák gondoskodnak.
A hálórésszel pontosan szemben, az ablak előtt kapott helyet a dolgozóasztal a saját pontszerű világításával. Ez az elrendezés azért is rendkívül praktikus, mert így az ágyból kényelmesen lehet filmeket nézni a számítógép monitorján.
Az alvó zónát a konyhától elválasztó alacsony fal túloldalán, egy egyedileg épített pódiumon helyezték el. Ez a pódium nemcsak a térleválasztást szolgálja, hanem okos tárolóként is funkcionál: a matrac alatti mély, kihúzható fiókok rejtik az ágyneműket és a munkához kapcsolódó iratokat. Az ágy felett fali olvasólámpákat helyeztek el.
A kismértékben lecsökkentett alapterületű fürdőszoba padlóján visszaköszön az előszobában is alkalmazott, praktikus greslap. A fürdőkád helyett egy tágas, 180×80 centiméteres akril tálcás zuhanyzót építettek be. A zuhanyterületet egy 110 centiméter széles, ajtó nélküli üvegfal választja el a tértől. (Tipp: ha ajtó nélküli, hosszú zuhanyzót szeretnél, ügyelj arra, hogy a csapteleptől számítva legalább 110-120 centiméternyi szakaszt üveg fedjen, így a víz biztosan nem folyik ki.) A tárolást a fali WC beépítőkerete felett kialakított szekrénnyel oldották meg, amely elnyeli a higiéniai felszereléseket. A fürdőszoba világítása kétfunkciós: a mennyezetre szerelt spotlámpák adják az általános fényt, míg a tükör és a mennyezet rejtett LED-világítása szórt, pihentető fényt biztosít. Ez utóbbi nemcsak a relaxálást segíti, de gyönyörűen kiemeli a fali csempe egyenetlen, természetes kőhatású textúráját is.
további cikkek kis lakás berendezése témában | lakberendezés: Christina Lichik | fotók: Anasztázia Kutyrina
