Nehéz dolga volt az építészeknek (Herbst Architects), a telket 90%-ban őshonos és koros Pohutukawa fák (Új-Zélandi Karácsonyfaként is emlegetik) borították, minél kevesebb pusztítással, inkább a természettel összhangot keresve próbálták megtervezni a házat.
Nehéz dolga volt az építészeknek (Herbst Architects), a telket 90%-ban őshonos koros Pohutukawa fák (Új-Zélandi Karácsonyfaként is emlegetik) borították, minél kevesebb pusztítással, inkább a természettel összhangot keresve próbálták megtervezni a házat.
A pohutukawa fa, hivatalos nevén (Metrosideros excelsa), karácsony tájékán nyiló, elbüvölő virágjaival elválaszthatatlan része az Új-Zélandi karácsonynak. E fákból merítették az inspirációt a tervezők – az épületet a kis erdő szerves részeként megálmodva.
A tereket privát és közösségi zónákra osztva kisebb tömbökben gondolkodtak. A hálószobák és a garázs két toronyban lettek elhelyezve, ezek az építészek elgondolásában a frissen kivágott fák tuskóit jelképeik. E tömbök fa borítást kaptak kívül belül – kellemes világos a belső falakon és fakéregre emlékeztet kívül. A közösségi, nappali tér köti össze e két tömböt és próbálja az összekötő híd szerepét betölteni a környező fák erdeje és a felépített szerkezet között. A ház könnyű tetőszerkezete – magassága a környező fákéval azonos – a fák koronájához hasonlóan szűri a fényt, azokkal egyfajta folytonosságot termtve. A nappali tömbben emelet magasságban a két tornyot folyosó köti össze, lehetővé téve a ház és a környezet más perspektívából való megfigyelését.
A ház tökéletes válasz a helyre és a környezetre ahol felépült, az építészek vigyáztak a természetre és olyan lakóteret terveztek mely harmóniában létezik vele együtt, ugyanakkor meleg, otthonos és érdekes is egyben.
The site with which we were presented was extremely challenging in that it was 90
Fotók: Patrick Reynolds
