Nehéz dolga volt az építészeknek (Herbst Architects), a telket 90%-ban őshonos és koros Pohutukawa fák (Új-Zélandi Karácsonyfaként is emlegetik) borították, minél kevesebb pusztítással, inkább a természettel összhangot keresve próbálták megtervezni a házat.
Nehéz dolga volt az építészeknek (Herbst Architects), a telket 90%-ban őshonos koros Pohutukawa fák (Új-Zélandi Karácsonyfaként is emlegetik) borították, minél kevesebb pusztítással, inkább a természettel összhangot keresve próbálták megtervezni a házat.
A pohutukawa fa, hivatalos nevén (Metrosideros excelsa), karácsony tájékán nyiló, elbüvölő virágjaival elválaszthatatlan része az Új-Zélandi karácsonynak. E fákból merítették az inspirációt a tervezők – az épületet a kis erdő szerves részeként megálmodva.
A tereket privát és közösségi zónákra osztva kisebb tömbökben gondolkodtak. A hálószobák és a garázs két toronyban lettek elhelyezve, ezek az építészek elgondolásában a frissen kivágott fák tuskóit jelképeik. E tömbök fa borítást kaptak kívül belül – kellemes világos a belső falakon és fakéregre emlékeztet kívül. A közösségi, nappali tér köti össze e két tömböt és próbálja az összekötő híd szerepét betölteni a környező fák erdeje és a felépített szerkezet között. A ház könnyű tetőszerkezete – magassága a környező fákéval azonos – a fák koronájához hasonlóan szűri a fényt, azokkal egyfajta folytonosságot termtve. A nappali tömbben emelet magasságban a két tornyot folyosó köti össze, lehetővé téve a ház és a környezet más perspektívából való megfigyelését.
A ház tökéletes válasz a helyre és a környezetre ahol felépült, az építészek vigyáztak a természetre és olyan lakóteret terveztek mely harmóniában létezik vele együtt, ugyanakkor meleg, otthonos és érdekes is egyben.
Fotók: Patrick Reynolds
