Amikor a megrendelő és a belsőépítész ugyanaz a személy: merész színek, vintage kincsek és retro stílusjegyek egy különleges lakásban.
A belsőépítészetben az igazi alkotói szabadság akkor mutatkozik meg a legtisztábban, amikor egy tervező a saját maga számára készít otthont. Jól példázza ezt a jelenlegi projekt is, ahol a lakberendező immár harmadik alkalommal gondolta újra azt a lakást, amelyben a gyerekkorát is töltötte.
A tervező őszintén vall a folyamatról: tizenkét évvel ezelőtt, amikor saját maga, a férje és két kisgyermeke számára alakította ki a tereket, még úgy érezte, nem rendelkezik kellő rutinnal a merész színhasználathoz. Az akkori felújítás egy nagyon nyugodt, angol és provence-i klasszikus elemeket ötvöző, semleges szürke-bézs-fehér palettára épült. Ezúttal azonban – mintegy saját maga ügyfeleként – úgy döntött, hogy egy valóban „karakteres lakást” hoz létre. A koncepció fókuszába az intenzív színek, a textúrák játékossága, valamint a retro és a modern stílusjegyek bátor ötvözése került.
Ha a lakás adottságait nézzük, a projekt alapja egy 1930-as években épült, nagypolgári jellegű társasházban található ingatlan. A patinás múltra ma már szinte csak a nagy belmagasság és a vaskos főfalak emlékeztetnek, az épület az elmúlt közel száz évben számtalan átalakuláson esett át.
A jelenlegi, jól funkcionáló alaprajz magját már a korábbi felújítás során kialakították. A régi, hosszú és sötét folyosókat megszüntették, területüket pedig hozzáadták a lakóterekhez és a fürdőszobához. A legnagyobbnak számító szobát – a jövőre gondolva – kettéosztották, így két különálló gyerekszobát hoztak létre. Szintén fontos építészeti döntés volt a konyha és a szomszédos szoba közötti válaszfal elbontása. Az eredeti alaprajzból szinte csak a bejárati rész, az előszoba maradt érintetlenül, amely már megépítésekor is kifejezetten tágas, jól használható tér volt.
Ahogy belépünk a lakásba, az előszoba életvidám, meleg okkersárga falai fogadnak. A padlón egy amőba formájú, egyedi készítésű szőnyeg vonzza a tekintetet, amelyet egy klasszikus avantgárd festmény madármotívuma inspirált. A tervező régi szőnyegek újrahasznosításával is foglalkozik, így a lakásban található összes különleges vonalvezetésű szőnyeg a saját keze munkáját dicséri.
Továbbhaladva a nyitott, L-alakú térben a konyha és az étkező zónájába érünk. A korábbi falbontásnak köszönhetően a tér átláthatóvá és szellőssé vált. Az étkező egy kerek asztal köré szerveződik, amelyet a tervező dédnagymamájától örökölt, antik abrosz díszít, a falon pedig a háziasszony kedvenc, halakat ábrázoló festménye kapott helyet.
A konyhai zónában a falak meleg okker árnyalata drámai, mégis elegáns kontrasztot alkot a szederszínű konyhafrontokkal. A legizgalmasabb belsőépítészeti megoldás egyértelműen a felső szekrénysor elhagyása: helyette egy újrapolírozott, múlt század közepéről származó vintage tálalószekrény felső vitrinrésze került a falra. Ez a darab nemcsak tárolóként funkcionál, hanem egyfajta vitrinként is szolgál a korabeli kristály- és üvegpoharak számára. Az ablakpárkányon egy vázagyűjtemény kapott helyet, míg a praktikumot egy izgalmas építészeti adottság szolgálja: a konyhai gépek egy részét, köztük egy hűtőszekrényt, az ablak alatti eredeti falfülkébe rejtették el.
A nappali világos bézs falai nyugodtabb alapot adnak a térnek, ám a színek megfelelő mélységének és sűrűségének eléréséhez a tervezőnek sokat kellett keresnie a feladatra alkalmas, precíz festő szakembert. A teret egy egyedi, cikkcakk mintás kelet-európai vintage szőnyeg fogja össze, amely hosszan elnyúlva köti össze a kanapé területét a kerek étkezőasztallal. A lakásban rengeteg műalkotás található, és a festmények, valamint a falak színének harmonikus, mégis izgalmas összekapcsolása a tervezési folyamat egyik legkellemesebb kihívása volt. Bár a palettán – a konyhától a hálókig – a terrakotta, az okker, a szeder és a törtkék meglehetősen merész és kontrasztos kombinációi jelennek meg, az összkép mégsem agresszív. Ezt a finom egyensúlyt a mindenhol felbukkanó, meleg tapintású upcycling szőnyegek poros, tompa árnyalatai és a meleg fa felületű vintage bútorok teremtik meg.
Az egykori nagyszobából kialakított két fiúszoba már első pillantásra is tökéletesen tükrözi lakóik személyiségét. A kisebbik fiú szobájában egy intenzív, ametisztlila árnyalat dominál a falakon. A tér központjában egy szerencsés online találatnak köszönhető, ívelt fejtámlájú ágy áll, amelynek lágy vonalvezetése hibátlanul rímel a könyvespolc és az íróasztal lekerekített formáira.
A húszéves, történelem és társadalomtudományok iránt érdeklődő nagyobbik fiú birodalmában a mély terrakotta-piros szín adja meg az alaphangot, amellyel a tulajdonos maximálisan elégedett. A padlót itt egy avantgárd művészetet idéző szőnyeg borítja, a szoba ékköve pedig egy különleges, felújított vintage ruhásszekrény, amelyen egy eredeti, 1950-es évekből származó fémcímke is fennmaradt, tovább erősítve a tér történelmi, intellektuális atmoszféráját.
A végeredmény egy olyan otthon, ahol a látszólag kockázatos színkombinációk, a múlt századi, restaurált bútorok, a vintage üvegtárgyak és az újraálmodott szőnyegek tökéletes, személyes egységet alkotnak. Pontosan ez történik, amikor a tervező és a megrendelő egy és ugyanaz a személy – a legnagyobb siker pedig az, hogy a végeredmény a család minden generációjának maradéktalanul tetszik.
A szülők hálószobája és a fürdőszoba:
további cikkek 50 és 100n2 közötti lakások lakberendezése témában | lakberendezés: Yulia Simonenko | fotók: Olga Meleketsova
