Vannak lakások, melyeket nem a méret vagy a drága anyaghasználat tesz emlékezetessé, hanem az, hogy pontosan tudta a lakberendező, hogy mit szeretne elérni. Ebben a 34 négyzetméteres lakásban a tervezés kiindulópontja nem a látványos átalakítás volt, hanem egy egyszerű szándék: olyan otthon szülessen, amely derűs retró hangulatú, élhető és szerethető. A 60-as évek hangulata ehhez jó kapaszkodót adott, de nem díszletszerűen, hanem színekben, ritmusban és formákban.
A felújítás költségkerete kifejezetten szűk volt, ráadásul ebbe a régi burkolatok teljes elbontása is beleértendő. Ennek ellenére az enteriőr nem kompromisszumosnak hat, hanem következetesnek. A lakás minden helyiségében érződik, hogy nem önmagukban válogatták össze a részleteket, hanem egy világos logika mentén.
Konyha, ahol a színek adják meg az alaphangot
A lakás egyik legerősebb pontja a konyha. Az olívazöld alsó és magas szekrények rögtön karaktert adnak a helyiségnek, mégsem nehezítik el azt, mert fehér fallal, világos munkalappal és fényes, keskeny osztású falicsempével társulnak. A sakktáblaszerű padlóburkolat már egyértelműen a korszak felé billenti a hangulatot, de jó arányérzékkel: nem nosztalgikus díszlet lesz belőle, hanem friss, jól működő alap.
Külön figyelmet érdemel az ablak alá szervezett kis étkező- vagy munkasarok. Egy ilyen megoldás hasonló alapterületű lakásokban sokszor többet ér, mint egy hagyományos, különálló asztal, mert nem töri meg a közlekedést, mégis használható felületet ad reggelihez, laptophoz vagy előkészítéshez. Az oldalsó nyitott polcok egyszerűek, de praktikusak.
A hasonló konyhákhoz jó ötlet lehet, hogy a markánsabb színt csak az alsó frontokon vagy egyetlen nagy bútorelemen használd. Így a helyiség megőrzi a könnyedségét, miközben kap egy egyértelmű karaktert. Ugyanilyen tanulságos a fekete csaptelep és a sötét részletek használata: kis mennyiségben erős kontúrt adnak, anélkül hogy uralnák a teret.
Az étkező és a nappali csendesebb, világosabb ellenpont
A konyha ritmusa után a nappali-étkező sokkal lágyabb hangolású. Itt a fehér beépített tároló, a halvány textilek, a púderes étkezőszékek és a természetes fény együtt sokkal nyugodtabb hátteret adnak. Ez a váltás fontos: egy kis lakásban nem minden helyiségnek kell ugyanazzal az intenzitással megszólalnia. Elég, ha egy-egy pont erősebb, a többi pedig hagy levegőt körülötte.
A hálóban már nem háttér, hanem hangulat a fal
A hálószoba a lakás legkarakteresebb helyisége. A fahéjas, égetett narancsba hajló fal- és textilszín egyszerre burkol be és ad tartást a térnek. Kis alapterületen sokan óvatosak a sötétebb vagy telítettebb árnyalatokkal, pedig a háló éppen az a helyiség, ahol ezek különösen jól működhetnek. Nem nagyobbnak mutatják a szobát, hanem intimebbnek és rendezettebbnek.
A fejtámla mögötti mintás panel ügyesen hoz be egy második réteget. Nem tapétázza végig a teret, nem terheli túl a szobát, csak a megfelelő helyen sűríti az atmoszférát. A falikarok és a függesztett lámpatestek szintén ezt a koncentrált szemléletet erősítik: nincs sok elem, de minden egyértelmű szerepet kap.
A sarokban elhelyezett kis ülőbútor jó emlékeztető arra, hogy a háló nem feltétlenül csak az ágy köré szervezhető. Ha marad néhány szabad négyzetméter, egy kompakt fotel vagy pad sokkal emberibbé teszi a helyiséget. Lerakófelületként, olvasósarkként vagy ruhapakoló pontként is működhet, és segít, hogy a szoba ne pusztán fekvőhely legyen.
Ha hasonló hangulatot szeretnél, érdemes a hálóban egyetlen domináns fal- vagy textilszínre építeni, és azt tört fehérrel, tompa zölddel, natúr fával vagy fekete fémmel kísérni. A telített árnyalat akkor működik igazán jól, ha a berendezés formái egyszerűek maradnak.
A fürdőszoba visszafogott, mégis emlékezetes
A fürdőben a négyzetes, meleg homokos-sárga csempe adja meg a tónust. Ez a választás azért jó, mert a kis helyiség karakterét nem különálló dekorációkra bízza, hanem magára a burkolatra. A fehér szaniterek, az egyszerű tárolóbútor és a lekerekített sarkú tükör tisztán tartják az összképet. Nincs benne fölösleges formajáték, mégsem lesz semleges.
Egy ilyen fürdőből azt érdemes ellesni, hogy a karakter nem feltétlenül a kontrasztból születik. Sokszor hatásosabb, ha a falak viszonylag egységesek, és ezt néhány jól eltalált vonal, arány vagy forma bontja meg. A kisméretű csempe ráadásul pontosabb, finomabb ritmust ad, ami különösen jól áll a 60-as éveket finoman megidéző enteriőröknek.
további cikkek kis lakás berendezése témában | lakberendezés: @o_zaretskih
