Passzívházak és a fenntartható építészet

Az ún. fenntartható építészet gondolata a földi erőforrások kimerülésére és az egyre növekvő környezetszennyezésre reagálva született.

Ez a szemlélet, amely az építészek körében egyre elterjedtebb, a föld erőforrásaival való takarékosságot és a károsanyag kibocsátás csökkentését tekinti célnak, ugyanakkor az ember fizikai és mentális egészségének védelmét is előírja. Az épített környezetnek tehát biztosítania kell a szükséges komfort- és kényelemérzetet is az ember számára, tartózkodnia kell a mesterséges és mérgező anyagok alkalmazásától, valamint attól, hogy az embert természetellenes belső kondíciók közé kényszerítse. A fenntartható építészet alapelve, hogy az energiaszükségletet megújuló energiaforrásokból fedezi, miközben minimálisra csökkenti a víz és anyaghasználatot, valamint a természetet terhelő szennyező kibocsátásokat, figyelembe véve a természet körfolyamatait és az épített környezet emberre gyakorolt hatását. A fenntarthatóság tehát egyesíti az energiatudatosság és a környezettudatosság szempontjait... a teljes cikkhez kattintson a képre>>

Hiba tehát a fenntarthatóságot az energiahatékonysággal azonosítani, ami többnyire a fűtési költség minimalizálásával ki is fullad, miközben a nyári hőterhelés csökkentése már egyáltalán nem kap megfelelő hangsúlyt, holott nyáron, „klímaszezonban” már nagyobb az elektromos energiafogyasztás, mint Karácsonykor.

Miért nem fenntarthatóak a ma elterjedt energiahatékony passzívházak?

A passzívházakat ma úgy említik, mint egy olyan ház, ahol télen nincsen szükség fűtésre, nyáron hűtésre, mert a kellően vastag hőszigetelésnek, a jó minőségű nyílászáróknak, a légtömör kialakításnak, és a hővisszanyerővel ellátott szellőztető rendszernek köszönhetően annyi hőnyereség (belső és szoláris) van, mint amennyi a veszteség. Ez igaz, de mégis sokunknak ösztönösen ellenérzése támad a passzívházakkal szemben.

Bár a passzív házak esetén a fűtési költség csökken, energiahatékonyságunk javul, de számos olyan vonzattal kell számolnunk, ami nem a környezettudatosság és a természetes életmód irányába mutat:

Sajnos manapság a leggyakoribb hőszigetelő anyag a polisztirol hőszigetelés, szintén nagyon elterjedt megoldás a passzívházat építők körében az EPS-beton szerkezet, a belül 5 cm, kívül pedig 5 és 20 cm közötti vastagságú polisztirol rétegek között 15 cm vastagságú betonmaggal készült szerkezet. Egyrészt a polisztirol előállítása, majd megsemmisítése jelentős környezeti szennyezéssel jár, másrészt a szerkezet épületfizikai problémákat is felvet, ami ellen párazáró fóliával (műanyag zacskóba csomagolt élettér) védekezhetünk. A passzívházak légtömör nyílászárói teljes mértékben gátolják a szabad légmozgást. A pára folyamatos és biztos eltávolítását mesterséges szellőztetőrendszer kiépítésével tudjuk csak biztosítani, ami jelentős zajforrásnak számít, így komoly hangszigetelés szükségességét veti fel.

Egy fűtési rendszer nélkül működő épület óriási eredmény, mérföldkő, de messze nem végállomás. Az így kialakított épület gép, annyira "él" mint egy vastüdőre kapcsolt ember. Mindemellett rendkívül instabil rendszer. Ha a házban minden működik, akkor működik a ház és élhető. Ha nincs áram, vagy ha meghibásodik a technika vagy ész nélkül ablakot nyitogatnak, esetleg rosszul kivitelezik, akkor felborult az egyensúly.

Hogyan lehet passzívházat építeni környezetbarát, egészségre nem káros, ugyanakkor takarékos megoldásokkal?

Bio-szolár házak
Az bio-szolár elnevezésben a „bio” a környezetbarát anyaghasználatra és technológiákra, a „szolár” pedig a passzív napenergia hasznosítás jelentőségére utal.

Falszerkezet
Az rendkívül alacsony energiaigényű bio-szolár házak lényege a kétrétegű falszerkezetben és az ehhez szervesen kapcsolódó télikertben rejlik.

Bio-szolár ház falszerkezete vázas megoldás esetén

A kétrétegű falszerkezet belső magja a ház tartószerkezete (ami lehet favázas szerkezet, csak ebben az esetben külön figyelmet kell fordítani a megfelelő hőtároló tömeg biztosítására, lehet tömör tégla, vagy akár hagyományos falazó blokktégla.) Vázszerkezet esetén a vázszerkezet közé, egyéb esetben a tartó falazat elé kerül a legalább 20 cm-es cellulóz hőszigetelés, amely újrahasznosított újságpapírból készül kevés energiával, egészségre káros anyagok hozzáadása nélkül. A külső - szintén hőszigetelésből és tetszőleges burkolatból álló - réteget egy légrés választja el a belsőtől.

Az állandóan szellőző télikert biztosítja a házban a friss levegőt, amely a napsugárzás hatására felmelegszik. A meleg levegő bejut a falszerkezetben található légrésbe. A légrésben cirkuláló, a kültérinél jóval melegebb levegő még télen is biztosítja, hogy a pára ne érje el a harmatponti hőmérsékletet a cellulóz hőszigetelésben, így az nem jelenik meg nedvességként, nincsen szükség fóliára.

Az állandóan szellőző télikert biztosítja a házban a friss levegőt, amely a napsugárzás hatására felmelegszik.

Amennyiben a télikertbe a friss levegőt egyszerűen a talajba lefektetett légcsatornán keresztül juttatjuk be, úgy télen már a talaj által előmelegített, nyáron hűtött szellőző levegőt nyerünk, kihasználva a talaj állandó 12-14 °C-os hőmérsékletét 1 m mélységtől. Az így beszívott, és természetes módon „hőkezelt” szellőző levegőt szűrökön átvezetve ugyanolyan minőségű friss levegőt kapunk a télikertben, mint amilyet a hagyományos passzívházat építők hirdetnek.

A fűtési- és a HMV rendszer
A házak fűtési rendszerénél és használati melegvizük előállításánál szintén a legegyszerűbb, és leggazdaságosabb rendszer kialakítása a cél. Az épületek fűtési energiaigénye a min. 20 cm vastag cellulóz hőszigetelésnek köszönhetően rendkívül alacsony, mindössze 20-25 kWh/m²év. A cél az, hogy ezt a csekély fűtési- és használati melegvíz hőigényt minél nagyobb mértékben passzív napenergia-hasznosítással tudjuk fedezni. Ebben segít részben a télikert, részben pedig a padlástérben elhelyezett roppant egyszerű kivitelű napkollektor. A padlás feletti tetőszakasz ugyanis hagyományosan nem cseréppel, illetve földdel van fedve, hanem üveggel, illetve átlátszó műanyaggal, így az itt sűrűn fektetett fekete műanyag csövekben keringő fagyálló folyadék felmelegszik annyira, hogy elegendő hőt adjon át az 1000 literes hőtároló tartálynak. (Természetesen lehetőség van „hagyományos” napkollektor elhelyezésére is a tetőfelületen.) Ezen felül, ha szükséges, akkor egy faelgázosító kazán segít rá a hőtermelésre.

A ház fűtése elsősorban a télikertben felmelegedett, légrésekben keringő meleg levegő által valósul meg. Ha éppen nem süt a nap, és ebből a levegőből nem tudunk elég hőt kinyerni, akkor a napkollektorokkal korábban összegyűjtött, és tárolt hővel beindul a falfűtés. Ha kifogy a napenergiával felfűtött melegvíz, illetve ha már nem éri el a kívánt hőmérsékletet, akkor kell üzembe helyezni a télikertben elhelyezett faelgázosító kazánt, de a tapasztalatok szerint mindössze évi 2-3 m^³ fa (30-45 ezer Ft.) elegendő a legnagyobb hidegek átvészelésére.

Védekezés a túlmelegedés ellen
A télikert árnyékolása mellett természetes szellőztetéssel csökkenthető a nyári túlmelegedés. A padlástérben árnyékolás híján kialakuló erős üvegházhatásból adódó „napkémény” effektus az, ami segíti a légmozgás beindítását. A homlokzaton elhelyezett, érzékelők által vezérelt ~ 50x50 cm nagyságú csappantyúk szükség esetén kinyílnak, és a tető alatt felmelegedett, a kültérinél még nyáron is melegebb levegő szabadon távozni tud. Ez folyamatos légmozgást biztosít a házban huzathatás nélkül.

A zöldtető kialakítása a talaj hőtárolóképességének köszönhetően szintén kedvezően hat az épület hőterhelésének csillapítására. Jelentősen javítja a tető hőszigetelőképességét, és nyáron hűtő hatása a párologtatás révén fokozódik.

Természetes világítás
A padlástér áttetsző fedésének köszönhetően, a födémben elhelyezett felülvilágítók a belső helyiségekben (közlekedő, gépészeti helyiség) is természetes megvilágítást (napfényt is) biztosítanak, ami nem csak energiatakarékossági, hanem élettani szempontból is kedvező.

Zárásként fontosnak tartom azt kihangsúlyozni, hogy a fenntartható, környezet- és energiatudatos építészet nem kizárólag a megújuló energiák használatát jelenti. Szintén tévhit ugyanis, hogy egy átlagosan kialakított épületben alkalmazott hőszivattyús rendszer, vagy esetleg fűtésre méretezett, hatalmas felületű napkollektoros rendszer gazdaságos, és fenntartható megoldást fog hozni az épület üzemeltetése során.

A megújuló energia felhasználás irányába akkor induljunk csak el, ha az adott területen, a hagyományos módon meghozható energiatakarékossági intézkedések már nem jelenthetnek plusz energia nyereséget! Tehát miután kellő figyelmet szenteltünk a megfelelő tájolásra, tömegformálásra, szoláris nyereségek hasznosítására, hőszigetelésre, megfelelő szerkezetek és rétegrendek megválasztására, hőtároló tömeg biztosítására, árnyékolásra stb., akkor érdemes azon elgondolkodni, hogy a lehető legnagyobb mértékben lecsökkentett energiaigényünket milyen megújuló energiaforrásból fedezzük.

forrás: HUgbc

Követheti ötleteinket a facebookon, kérheti friss cikkeinket emailben vagy feliratkozhat az RSS csatornánkra: