Szeremley Huba „verandája” a sziklák alatt
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Talán sokan ismerik Makk Károly Ház a sziklák alatt című 1958-as filmremekművét. Akik eddig nem látták, azoknak mindenképpen ajánlom a filmet megtekintésre. A Badacsonyban és környékén játszódó mű remek betekintést nyújt a tájba és a táj szerves részét képező emberek életébe, problémáiba, mindennapjaiba.
Ez a szakrális hely, mely egyedi aurája miatt folyamatosan vonzotta a hazai szellemi élet reprezentánsait, sokat változott a film forgatása óta. A tájban időről időre megjelennek idegen, az évezredes hagyományokat mellőző épületek, de a helyi embereket és környezetüket nem tudják eltüntetni, Petőfi szavaival élve: „Az idő igaz, s eldönti, ami nem az.” … a teljes cikkhez kattintson a képre>>
Szeremley Huba neve nem ismeretlen a magyar közéletben. A kalandos, regénybe illő életút innen, a Balaton partjáról, a Badacsony tövéből indult 1967-ben egy sportrepülővel, meghódítva az akkor számunkra elzárt „Nyugat” -ot. A rendszerváltást követően a házigazda azonnal visszajött az addig számára elzárt anyaföldre, ahol az elsők között – szívügyének tekintve – kezdte el a régi magyar szőlőfajták visszatelepítését és az ezekből készített kiváló borokat alkotni, megerősítve a badacsonyi borok hírnevét külföldön is.
Azt talán kevesen tudják Szeremley Hubáról, hogy a környezet, a táj és a benne szervesen élő és tevékenykedő helyi emberek érdekeinek védelmét szívügyének tekinti, a közösség és környezete „építésére”, fenntartására is nagy figyelmet fordít. A megvalósult épület is ennek a nemes eszmének a részeként, a helyi építészeti hagyományokat és a modern építészeti elemeket ötvözve valósult meg sok nehézség közepette. Az épület a lakófunkción túl a Szeremley Birtok borainak bemutatására és a kapcsolódó kulturális programok helyszínének biztosítására teremtődött
A régi borház és pinceépület a rendszerváltást követően került jelenlegi tulajdonosához, melynek átépítése a helyi kötődésű fiatal építész, ifj. Jack Tibor tervei alapján kezdődött meg. A kivitelező önkényes módosításai, valamint állékonysági problémák miatt az építéshatóság visszavonta az engedélyeket és leállíttatta az építkezést. Ekkor keresett meg az építtető, hogy segítsek rendbe hozni, megmenteni a kezdeti nemes elképzelések helyén álló félkész torzót.
A háromszintes épület, a meglévő pince bővítéseként a hegy esésvonalára merőlegesen, a tájba szervesen betagozódva került elhelyezésre a Balaton felé kialakított hatalmas fa verandával, a tömeget két oldalról statikailag megtámasztó keresztszárnyakkal. A homlokzati anyaghasználatnál, az épület arcának formálásánál törekedtem a helyi építészeti hagyományok, építőanyagok felhasználására. A lábazat ragasztott bazalt terméskő burkolattal került kialakításra, a földszinti (emeleti) rész tört-fehér vakolattal és simított fehér tagozatokkal készült. A tető héjazata a tájba illő natúr hódfarkú cserép felhasználásával készült. A tetőfelépítmények kialakításánál, melyeket állókorcos horganylemezfedéssel építettünk, arra törekedtem, hogy teljes értékű tereket biztosítsanak a legfelső szinten elhelyezett apartmanok számára.
A pinceszinten egy nagy fesztávú, alátámasztás nélküli borkóstoló terem került kialakításra a hozzá szervesen kapcsolódó vizesblokkal, konyhával, tárolókkal, söntéspulttal. A baráti borozások során a pinceszinti bejárat előtt egy pohár borral a kezünkben a különböző nemzetiségű társaság révén betekintést nyerhetünk a mongol, kazah, perzsa vagy éppen afrikai emberek mindennapi gondjaiba, életébe és kultúrájába.
Az emeleti szintre a vertikális kapcsolatot biztosító lépcsőn a fél szinttel feljebb lévő több mint száz éves pincerészt érintve juthatunk el. Ez a pince és az emeleti borszalon rejti a házigazda borkülönlegességeit. A táj és a Balaton kapcsolatának egyedi auráját a középső szinten található közel kétszáz négyzetméteres borszalonból érthetjük meg igazán. Ez a hely ad otthont a házigazda és felesége által szervezett közösséget formáló és összetartó közéleti eseményeknek, ahol a haza legkiemelkedőbb személyiségei és a helyi asztalosmesterek, környezet és gépészmérnökök, bölcsészek, irodalmárok és filmrendezők, helyi értelmiségiek jönnek össze havi rendszerességgel az év minden évszakában.
Nehéz visszaadni szavakkal, képekkel azt az érzést, életre szóló élményt, amikor a teljes körpanorámával rendelkező fa verandán a házigazda borait kortyolva eggyé válunk a Badacsony és a Balaton kvintesszenciájával, nyáron vagy kora ősszel a túlpart fényeit fürkészve, a nyaralók felszüremlő hangjait halva és a Balatonban kirajzolódó hold ezüsthídjával kísérve, vagy télen a rianásokat és a mindent megtisztító havas tájat figyelve. Ilyen téli délutánokon keresnénk a Makk Károly filmben szereplő levágott égő nádasokat, a Balaton jegén áthaladó szekérkaravánokat… mindhiába.
A szalon berendezése olyan mintha ki sem léptünk volna polgári otthonunkból. A régi bútorok, a kandalló izzó fénye, a hangulatos világítás olyan keretet teremtenek, amiben mindenki azonnal otthonosan érzi magát, ellazul és könnyen átadja magát a hely varázsának. Ebben a szalonban teljesedik ki a házigazda kultúrateremtő missziója. Itt filmvetítésekre kerül sor – az alkotók jelenlétében -, neves vendégek beszélnek kutatásaikról, könyveikről, a tájhoz kötődő emlékeikről, érzelmeikről. Felsejlik a reformkor baráti társaságainak szelleme, Kisfaludy és Szegedi Róza emléke. A fogadóban Liliomfi suttog a lányok fülébe, a sarkon Herczeg Ferencbe ütközünk, a dűlőút szélén Tatay Sándor beszélget a szőlőmunkásokkal. Idegen népek fiai adják egymás kezébe a kilincset, utazók állnak meg egy szóra a házigazdát köszöntve, neves közéleti szereplők jönnek beszívni az egyedülálló Pannon-táj hangulatát.
építész: Erdélyi+Partner Építészstúdió Kft. | Erdélyi Bálint Károly
